„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” (Egy katonaének)


Báró Balassi Bálint, író, költő, katona, törökverő nemes, a magyarországi reneszánsz második korszakának alakja, a magyar irodalom első klasszikusa. 1554.október 20-án született Zólyomban, melyről a Zólyomi vár kapuján emléktábla tanúskodik. Nagy műveltségű, kilenc nyelven beszélő költő volt.

Egyik kedvencem a magyar irodalom oszlopos tagjai közül, mert felsorolni sem egyszerű, hogy mi mindent köszönhetünk az elsőként magyar nyelven verselő költőnknek. Többek között, megteremtette a szóverset, mely olyan költemény, ami a dallamtól függetlenül önmagában is gyönyörködtető alkotás. Az első megszerkesztett versgyűjtemény is az ő nevéhez fűződik. Megalkotott egy új strófa-szerkezetet, a Balassi- strófát, és egy új műfajt, a reneszánsz szerelmi komédiát.

Költészete mellett élete is sokszínű volt, pedig alig negyven évet élt. Nagy múltú nemesi családba született, ám édesapja politikai tevékenysége miatt menekülnie kellett. Lengyelország és Erdély volt fiatal korának otthona. Ez idő alatt jól megismerhette a reneszánsz kultúrát, és igazi poeta doctus, azaz tudós költő vált belőle. Szerelmi verseinek jelentős hányadát Losonczy Anna ihlette, ki egy férjes asszony volt, hozzá írta a Júlia verseket. Később érdekházasságot kötött unokatestvérével, Dobó Krisztinával, de valódi szerelem nem fűzte az asszonyhoz. Lengyelországban ismerte meg utolsó nagy szerelmét, Wesselényiné Szárkándy Annát, akihez a Célia verseket írta.

Életének utolsó évében hazatért, és beállt katonának a törökök ellen. Esztergom váránál harcolt, amikor combját eltalálta egy ólomgolyó, és belehalt sérüléseibe.

Úgy gondolom, hogy a hősszerelmes, intenzív életet élő katona, kinek tollából katonaságot, szerelmet, és Istent dicsőítő gazdag sorok származnak, rövid élete alatt nem teljesedhetett volna ki jobban, és még a halála is dicső, méltó, hősi végzet volt.

Szerző: László Tóth Éva

fotó: Wikipedia