Kedves Olvasó! Függetlenül attól, hogy valaki műkedvelő személy-e, illetve, hogy hány regényt, verset olvasott élete során, kivétel nélkül mindannyian találkozunk az irodalommal, ugyanis az irodalom az emberiség terméke, mely jelen van nem csak a könyvtárakban, iskolákban, egyetemeken, hanem az élet minden területén körülölel minket. 

Megfogalmazni, hogy mi is az irodalom, nem egyszerű egyetlen mondatban. Ahhoz, hogy pontos meghatározást adjunk, több szempontból szükséges a kérdést vizsgálni.

Az irodalmat vizsgálhatjuk, mint tudományt, de akár nyelvészeti, filozófiai, vagy művészeti szempontból is közelíthetünk felé.

Az irodalmat felosztjuk világ-, nemzeti-, szakirodalomra, illetve tartalmilag három fő műnemre, melyek a líra, epika, dráma. Amennyiben szeretnénk egy összefoglaló meghatározást adni, akkor, ahogy a Tolnai Nagylexikon írja, az irodalom az emberi szellem törekvése önmagának, a nyelv útján való kifejezésére.

Ebből kiindulva, az ember, mint teremtő, már az ősidőktől fogva alkot.

Lenyűgöző teremtmény, és teremtő egyben, mely bár porszem a világegyetemben, mégis önmagába foglalja a mindenséget, és kifejezni próbálja érzéseit, gondolatait, vívódásait, örömeit, az élet végtelenségének megszámlálhatatlan területét.

Az irodalom maga az emberiség szellemi tükörképe. Kezdetét nem tudjuk pontosan meghatározni, bár az irodalomtudomány szerint az európai irodalom kezdete az epika születésével esik egybe, melynek első nagy mestere, kinek művei fennmaradtak Homérosz volt.

Viszont bátran kijelenthetjük, hogy az írásbeliség kialakulásával már születhettek irodalmi alkotások, melyek egyszerűen nem maradtak ránk, vagy nem találták meg őket.

Az irodalom eredete épp olyan rejtély, mint az emberiségé. Van, amit tudunk, de sok mindent nem tudunk. Ettől olyan lenyűgöző, vonzó, szerves része mivoltunknak.

szerző: Mgr. László Tóth Éva

fotó: pixabay