Egy héttel az 59. Jókai Napok után visszatekintenék a fesztiválklubra, hiszen ott voltam. Megéltem és láttam. Idén a Borozó adta a helyszínt és ezzel magától értetődik, hogy a hangulatot is. Akusztikus koncertek, Emmer Péter koncert és táncház. Mindenki marhajól érezte magát. Barátságok köttettek, csókok csattantak és nagyon-nagyon sokat szórakozott minden jelenlévő. Egy kicsit a táncházról, hiszen az volt a hangulat tetőfoka, a péntek esti attrakció, amin legtöbben voltunk és legtovább eltartott.

Mindenki, mindenkivel mindent – kivéve azt, azt nem, vagy talán azért mégis. Így jellemezném a fesztiválklub második eseményét, a péntek esti táncházat. Hanusz Zoltán és barátai fáradhatatlanul húzták egész éjszaka a talpalávalót.

Táncház hangulat

Valódi táncház hangulatot idézett a Borozó előtti placc, ahol például a moldvai Ördög útja alatt igazi embertömeg mozdult egyként, olyannyira sokan ropták, hogy a hely állandó törzsvendégei már nem tudták kikerülgetni őket, egyszerűen egy tűt nem lehetett leejteni.

Persze nem csak Jókaisok voltak, volt ott mindenféle nép, a Borozó nehézmotorosaitól kezdve folkarcokon át bulizós társaságig, mégis, együtt voltunk és nagyon jól elvoltunk!

Mindenki táncolt mindenkivel, mindenkivel ivott mindenkivel, mindenki beszélgetett mindenkivel. Volt néhány nagy összeborulás is – aztán hajnalban megborulások -, egymásra találások, magasröptű eszmecserék, de ami leginkább volt, az a jó kedv.

Az est sokszínűsége

Az éjszaka folyamán, mikor a táncolási kedv alábbhagyott, akkor előmásztak Komárom sötétjéből a notáskedvűek, hogy kikérve kedvenc nótáikat zendítsenek rá teli torokból.

Az mutatja legjobban, hogy a Borozóban és a Jókai Napokon sem léteznek határok és korosztályok, hogy egy felnőtt színésznő az egyik résztvevő csapatból egymásra talált egy egyetemistával és jó volt nézni, ahogy ismerkednek, kapcsolatuk gyors mederben, de mélyen folyik.

Jó történet még az is, amikor egy szál cigarettáért cserébe erdélyi szilvapálinkát kóstolhattam, ami visszahozott annyi jó emléket a Tündérkertben tett látogatásaimról. Komáromban erdélyi pálinkát is lehet inni!

Ha csak egyetlen buli lett volna a Jókai Napok alatt a Borozóban, akkor ennek kellett volna lennie. Átadta az esszenciáját a városnak, a fesztiválnak, s magának a Borozónak is. Megelevenedett a Kárpát-medence, hiszen kicsiny Komáromunkban szólt a kalotaszegi, mezőségi, széki, szatmári és sok-sok egyéb tájegység zenéje, amire profibb táncosok és kezdőbbek is jól rá tudtak kapcsolódni és mindenki tudott tanulni egyet s mást a másiktól. A szóló táncolások utáni tapsvihar is csak azt mutatja, hogy ez a társaság mennyire egyben volt és mindenki szeretett mindent és mindenkit.

Ez az én vallomásom a Jókai Napok fesztiválklubjáról és ha ez a mai fiatalság bulikultúrája, akkor talán nincsen veszve az emberiség és ez reményt ad. A Jókai Napok és a Borozó a remény fáklyája.

Riedly Miklós Kristóf

fotó: Pálfi Károly