Bős díszpolgára, Dezső ebben az esztendőben is elhalálozott. Bár természetfeletti hatalma nincs, mégsem örökre hagyta el a polgárok körét. Szokásos áldozata a farsang végének, tárgya a hamvazószerda előtti kedd, temetési körmenetének.

Húsvétot követően, az önmegtartóztatás időszakának végén támad fel, hogy Krisztus urunk szenvedésének és dicsőséges mennybemenetelének jövőre esedékes alkalmáig, mindenféle szertelenségre csábítsa a helyi lakosságot. A bőgőtemetésre tizenkettedszer került sor, február 13. napján. A „szertartás” alapvetően a szokások szerint zajlott, némi technikai jellegű újdonság kíséretében. A „siratásra” a Csemadok helyi szervezetének központi épületében került sor. Az idén visszatért Zalka Lóránt tanár úr, aki ismét a szesz-plébános jelmezét öltötte magára.

Mielőtt a menet megindult volna, a bejárat előtt a márokházi magyar nyelvű óvoda neveltjei szavalták el verseiket. A jelenlévőket Nagy Anikó elnökasszony köszöntötte. A „gyászolók” közt természetesen ez alkalommal is megtaláltuk Bős polgármesterét, Fenes Ivánt. A bőgőt több stáción keresztül kísérték, Vida György harmonika játékával és Lévay Dezső hegedűjének szavával. A megjelentek bőven részesültek farsangi fánkban, gulyásban, teában és forralt borban.