Hát persze, hogy már megint Komárom! A csapból is ez folyik, ez a város, ennek a nyara, a hétvégéi, a sokáig világosságban fürdő estéi. Meg az idei nyár hangzatos (szó szerint!) vállalása, miszerint minden hétvégén élőzene lesz a városban. De még milyen! De még mennyi!
Eszembe jutott, milyen rettenetes lenne, ha most arra vetemednék, hogy bemutatom a szombat esti fellépő zenekart, akik elfoglalták a Tiszti pavilon szabadtéri színpadát. Mert ha van egy kicsit is a zenét kedvelő egyén, aki nem zárkózik el az egyes stílusoktól, akkor kizártnak tartom, hogy ne hallotta volna már a nevüket. Hogy ne hallgatta volna a zenéjüket. Hogy ne kapta volna el legalább egyszer a gépszíj, és ne bulizott volna magából kikelve a vaskos gitárriffekre. Hogy ne gondolkozott volna el a hosszú haj növesztésén, mert azt lehet rázni meg pörgetni. Hogy ne nézegette volna a hangszerbolt kirakatában a neonszínben ragyogó elektromos gitárokat. Hogy ne pattant volna ki a gondolat, hogy nem ártana meg egy jó helyre kivarrt, sokat mondó tetoválás.
Mert ez a Rómeó Vérzik! A somorjáról indult rockbanda, ami jövőre ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Ez egészen bizonyos, mármint ez a szám, mert még a Wikipédia is megénekelte. Hogy a srácokon mi látszódik? Az, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan. Meg hogy a színpad fényei, melege, füstjei, pora, a turnék feszített tempója, a buszban alvás kitekert pózokban, a gyors kaják meg a rekedtre énekelt torok valójában megállítják az időt. Ezek a fiúk sosem öregszenek!
– énekelte annak idején Freddie Mercury a Népstadionban, s énekeltette most meg közönségét Kovács Koppány, a Rómeó frontembere. Igaza is volt: így kell ezt csinálni! Mert a zene szeretetén és a pompás rockzenén kívül van még egy dolog, amiben a Rómeó abszolút hasonlít a Queenhez: imádja őket a közönség!
Meg is látszódott a komáromi, nyáresti koncerten. Hát persze, hogy már megint Komárom! Hát persze, hogy már megint mekkorát szólt!
fotó: a szerző