Martosi Feszty Adolf *1846. VIII. 17. Ógyalla – † 1900. I. 26., Budapest
Édesapja, Rehrenbeck Szilveszter (1819-1910), ógyallai földbirtokos, édesanyja Linzmajer Jozefa (1822-1885) volt. Feszty Adolf apja a Rehrenbeck vezetéknevét a “Fesztyért” cserélte 1868-ban és 1887. április 21.-én nemességet, családi címert és a “martosi” nemesi előnevet szerezte adományban I. Ferenc József magyar királytól.
Feszty Adolf már kora gyermekkorában élénk érdeklődést mutatott a tudományok iránt, ezért érettségi után Bécsbe utazott, ahol a műegyetem diákja lett. Tanulmányait Zürichben Gottfried Semper híres építész tanítványaként fejezte be.
A bécsi akadémián kezébe került Gottfried Semper: Der Stil in dem technischen und tektonischen künsten oder praktische Aesthetik’ (A stílus a technika és tektonikus művészetekben, avagy a gyakorlati esztétika) című 1860-ban megjelent könyve, amely nagy hatással volt az ifjú diákra, és meghatározta fejlődése irányát. E páratlan erejű építészeti könyv annyira megragadta Fesztyt, hogy a híres műépítész tanítványa akart lenni. Ezért 1865-ben elindult Svájcba, ahol felvették a zürichi Politechnikába. Tanulmányai alatt ellátogatott Párizsba és Észak-Olaszországba is. Az iskola befejezése után svájci állampolgárságért folyamodott, amit meg is kapott. Itteni tartózkodása alatt ismerkedett meg Charlotte Ida Lily Bach-al (* 1844. – †1882. II. 3. Budapest), akit 1870. szeptember 17.-én (Riesbach, Zürich, Svájc) vett feleségül. Egyetlen gyermekük már Pesten született 1879. június 26.-án, aki a keresztségben a Margit Jozefine Lily nevet kapta.
Pesti letelepedését követően 1871-ben építészeti irodát nyitott, ugyanis zürichi tanulmányai befejeztével ötletekkel és nagy munkakedvvel telve érkezett Budapestre. A családi házból való pénzbeli támogatás megszűnt, így anyagi körülményei rákényszerítették, hogy megbízás után nézzen. Az építkezés fejlődése, a gazdasági élet gyors fellendülése szükségessé tette új kereskedelmi központok, pompás üzletek megépítését. Alig huszonöt éves volt akkor, de fényes képességeivel, bámulatos szorgalmával csakhamar utat tört magának, s előkelő szerepet vitt a főváros építő mozgalmába. Néhány éven belül a főváros egyik legismertebb, neves építészévé vált.
Legelső fővárosi alkotása az 1877-ben átadott Haris-bazár volt. Haris Gergely görög származású kereskedőnek olyan vasvázas tetőszerkezetű, üvegezett átjáró házat tervezett, amelynek udvarán az üzletek a keleti bazárok hangulatát elevenítették fel. Benne volt zürichi mesterének Sempernek neoreneszánsz ihlete, az olaszországi galériák, és nem utolsósorban a milánói, torinói, veronai és római bazárok friss emléke. A vas és az üveg kombinációja lehetőséget adott nagy fesztávú, természetes megvilágítású csarnok építésére. Az épület egyik legszebb eleme kétségkívül a tetőszerkezet. Az épület belsejét uralta a dekoratív megjelenésű díszítőelem, a szökőkút. A kupola oldalrészeit a főfalak tartották, s a nyugvó oszlopos, árkádszerű elrendezés az apró boltok helyiségeit nyújtotta.
A Haris-bazár, az első alkotása sajnos nem volt maradandó, 1909-ben utolérte a végzet, és lebontották.
A magyar főváros vezetése az akkor már befutott és elismert Fesztyt kérte fel az új lóversenypálya megtervezésére. Feszty a tatai Esterházyaknál, majd Bécsben több tanulmányt készített, ahol az osztrák lovas egylet tevékenységét, lóversenyzést tanulmányozta. Az ő tervei alapján épült fel a bécsi lóversenypálya is.
Budapest közgyűlése 1877-ben jelölte ki a helyet az új lóversenytér létesítésére, a határozat szerint „az új Lóversenytér a Császári és királyi Katonai Kincstár tulajdonát képező, a Váci út és Városliget közt fekvő régi lőportári telkeken” lett kijelölve. A Magyar Lovas egylet 1880. október 17-én avatta fel pályáját az Aréna úton (mai Dózsa György út), ahol azelőtt szétterült egy nagy „homokpuszta, merre a szem ellátott, jobbra a temetőig, balra a Városligetig, közepén meg el egész a Rákospatak menti szántóföldekig”.
Az új lóversenypályát 1878-ban kezdték építeni, a főtribün Feszty Adolf építész tervei alapján készült el. A nagy tudású építész nem kis feladat előtt állt az új lóversenypálya tribünjének megtervezésekor. Az igényeknek megfelelően olyan épületet kellett tervezni, amely külső része palotaszerű, oldalt két toronnyal. Sikerült egy harmonikus épületet tervezni, a tribün a tér északnyugati részén állt, háttal a délutáni napnak. A kor ízlésének megfelelően monumentális hatású, kéttornyos épületet tervezett, a 800 férőhelyes dísztribün tetejét könnyű, de díszes vasszerkezet tartotta, a II. osztályú tribünön 1400 hely várta a vendégeket. A megnyitó ünnepségen Erzsébet királyné, valamint bátyja, Lajos bajor herceg is megjelent.
Dr. Prém József (1850–1910 műfordító, művészettörténész) szavait idézve: „Valamely kevesebb ízléssel bíró építész, a legkönnyebb módon, valóságos monstrumot alakíthatott volna, e komplikált épületből, annál kiválóbb érdeme Feszty Adolfnak, hogy ő ellenkezőleg, erejét és ízlését tudta általa újabban bizonyítani.”
Az utolsó versenynapot 1918. október 13-án tartották, mivel a főváros felmondta a terület bérletét, és végül Feszty e remek épületét is lebontották. Helyébe később a Népstadion került.
Mivel tehetséges építész volt, így elég hamar keresett lett a pesti polgári és arisztokrata körökben, 1878-tól számos palotát és középületet emeltetett. A mai Andrássy-úton az ő tervei szerint 14 bérházat emeltek. Nevéhez fűződnek gróf Dessewffy Aurél-, Teleky-, Battyhányi-palotái, a ma már múzeumként funkcionáló Terror Háza épülete (Andrássy út 60), valamint a Foncière Biztosító épülete. A francia Fonciére Biztosító Társaság 1881-ben hirdetett pályázatot a mai Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út sarkán lévő telkének beépítésére (1882. november 1-én adták át az épületet). Erre 58 pályamű érkezett be, ebből négyet díjaztak, végül Feszty Adolf kapta a megbízást. Oly neves személyeket sikerült túlszárnyalnia, mint a kor legnevesebb építészei: Quittner Zsigmond, Lechner Ödön és Pártos Gyula. Az 1882-ben felépült neoreneszánsz Fonciére-palota a magyar építészet egyik gyöngyszeme. A kupolája a II. világháborúban megsemmisült, nem építették újjá, azonban a korábban előtte állt Hermész-szobor 1990 óta ismét ott áll a ház ormán. A vidéki városokban és a főurak birtokán is számos műalkotás hirdeti előkelő művészi ízlését.
Felesége korai halála ugyan gyászba borította életét, s attól kezdve egyedül nevelte egyetlen lányát, de hamarosan erőt vett magán és eltökélten dolgozott tovább.
Érdemeinek elismeréséül 1882-ben megkapta a Ferencz József rend lovagkeresztjét, és folyamtosan kapta az újabb megbízásokat is. 1884-ben a tervei alapján épült fel a háromemeletes, eklektikus lakóház, Stern palota Budapesten (Budatest VI. Andrássy út 10., Dobó István utca 2.sarkán. Védett épület). 1886-ban tervpályázatot nyújtott be barátjával, gróf Esterházy Miklóssal Budapest ivóvízellátására. A tervek szerint az akkor 800 000 lakosú fővárosba Tatáról szállítottak volna napi 120 000 köbméter ivóvizet. Ennek megvalósításához 8 millió forintra lett volna szükség, melyben egy Duna-híd is szerepelt, amin keresztül Pest is ivóvízhez jutott volna.1887-ben a tatai választó kerület képviselője lett s az maradt 1892-ig, amikor többé nem vállalt mandátumot. Ekkorra már felhagyott a munkával is, 1890-ben visszavonult az építészettől egészségi állapotára hivatkozva. Még ugyanebben az évebn kibérelte Esterházy herceg 30 000 holdas kapuvári uradalmát, melyet mintagazdasággá fejlesztett. Nagy mennyiségű tőzeget talált a birtokon, melyet papírgyártásra próbált felhasználni, és több találmánnyal is szabadalmaztatta gyártási eljárását. Kísérletei eredményesek voltak, amennyiben kitűnő csomagoló- és nemezpapírt készített a tőzegből és minden államban szabadalmat szerzett e találmányára. Utolsó éveiben is leginkább ezen találmányának tökéletesítésén fáradozott, és bár felhagyott az építészettel, végül mégiscsak elvállalta egy üvegkupolás épület tervezését, mégprdig Feszty Árpád „A magyarok bejövetele” című körképének helyet adó épületét, ami a mai Szépművészeti Múzeum helyén állt.
Feszty Adolfot 1900. február 26-án, 53 évesen váratlanul érte a halál. Az életerős ember elhunytával mély gyász érte a magyar nemzetet, egyetlen leányát, Margitot, testvéreit, Feszty Árpádot, kiváló festőművészt, Feszty Béla országgyűlési képviselőt, Feszty Gyula udvari tanácsost, műépítészt, Feszty Lajos ügyvédet, politikust, földbirtokost és nővéreit, valamint a kiterjedt rokonságot. 1900. január 28-án a Fiumei Úti Sírkertben helyezték nyugalomra, majd sírját 1953-ban áthelyezték az Új köztemetőbe.
Kovács István