Március 12-én ünnepeljük Gergely napját, melyet IV. Gergely pápa rendelt el 830-ban, tisztelegve elődjének, I. (Nagy) Gergely pápának, az iskolák alapítójának és a gregorián-éneklés megteremtőjének. Európa-szerte a napot felvonulások, diákpüspök-választások és vetélkedők kísérik. A magyarországi Gergely-járás eredetét Földesi Béla kutatta, kiemelve a középkori szegény tanulók ünnepi mendikálását és a szokás későbbi összefonódását Balázs napjával, de főként Gergely napjával.

A Gergely-járás hagyománya országosan ismert volt, de ma már csak szórványosan él. A XVII. századtól kezdve nem csupán adománygyűjtésre szolgált, hanem az iskolai verbuválás eszközeként is funkcionált. A résztvevők katonai rangokat viseltek, Szent Gergely vitézeiként tisztelegtek, sőt néhol még a püspök szerepét is felvették. Az eredeti összetettsége az idők során egyszerűsödött, de az iskolába való toborzás célja továbbra is érvényes maradt.

Gergely napjához hosszú évszázadok alatt számos népszokás kapcsolódott, beleértve az időjárás- és termésjóslást is. A magyar nyelvterületen elterjedt mondás, hogy „Megrázza még szakállát Gergely” arra utal, hogy ezen a napon még előfordulhat havazás. A krumplit hagyományosan Csépán Gergely heteiben ültették el, míg a búza, rozs, hüvelyesek és palánták földbe tételére sokfelé Gergely napját választották. Szlavóniában például Gergely és József napja között vetik a lent, míg Topolyán ezen a napon szórják el a mákot, hiszen elegendő időt biztosít a férgesség elkerüléséhez. A hagyományok és szokások gazdag színezetet adnak ennek az ünnepnek, mely idővel az évszázadok sodrásában formálódott és tovább él a kulturális emlékezetünkben.

Fotó: facebook