Hegedűs Géza magyar író és kritikus szerint, Németh László (1901–1975) életművének és irodalmi munkásságának ismerői, többen is úgy vélik, hogy a XX. század egyik legműveltebb és legokosabb egyénisége volt, az irodalmi élet berkein belül. A mérhetetlenül nagy irodalmi tudás mellett a nagybányai származású írózseni jártas volt a filozófiai, esztétikai, néprajzi, természettudományi, valamint a történelmi ismeretekben is.

Az Iszony című regény szerzője szinte minden irodalmi műnemben kipróbálta magát, de ő magát mindig esszéírónak tartotta. Célját az esszéírásnak az ő általa megalapított, egyszemélyes folyóiratban, a Tanúban valósította meg. A folyóirat sajnos nem élt meg túl sok évet. Az egyes esszék témái nagyon gazdagok és sokrétűek, szinte behatárolatlanok. Ez betekinthető természetesen, a már említett tudásnak is, amivel a szerző rendelkezett (orvostudomány, természettudományok, zene, szociológia, stb.)

Bár költőként nem túlságosan ismert, de ő ellenben fontosnak tartotta verseit, mivel elmondása szerint a prózaírást száműzetésnek érezte. A sikert és a hírnevet mégis a prózái hozták meg számára országszerte. Regényeit a magyar prózairodalom legjelentősebb műveiként tartják számon, ezen belül is a legfontosabbnak a lélektani regényt tekintik. A témában szakértők különösen kiemelték a női lélek pontos rajzát és leírását, ezzel az európai irodalomba is bevéste magát Németh.

Németh életpályát, ahogy az akkori szerzőkét nagyban befolyásolta a politikai hatás, valamint a II. világháborút befolyásoló évek és tényezők. Az Európában egyre csak erősödő fasizmus, a szerző életében is közre játszott. Németh egyre magányosabbnak érezte magát, de elsősorban feladatának érezte, hogy utat mutasson, és történelmi szerepet játsszon.

Ez a magatartás vált az erkölcsi mértékévé. Az 1930-as évek közepétől leginkább szépirodalmi eszközökkel próbálta kifejezni a világról való tudomását. Hatalmas regénysorozatban akarta felmérni a magyar társadalmat. A történelem nagy személyiséget hozta fel mintaképp drámáiban, akik egy bizonyos eszméért küzdöttek.

Németh László és a határon túli magyar irodalom

Bár Németh László irodalmi elfoglaltsági miatt nem utazott túlságosan sokat, ám így is figyelemmel kísérte az anyaországon kívüli magyarság helyzetét, és olykor látogatást is tett egy-egy barátjánál.

Hatvanöt évesen, 1966 júliusában tett látogatást Csehszlovákiában, ahova Ágnes nevű lánya is elkísérte. Itt a felvidéki magyar irodalom két kiemelkedő alakjával is találkozott. Fábry Zoltánnal és Rákos Péterrel.

Az 1970-ben, Romániában tett látogatása során Sütő András, valamint Veress Dániel szerzőtársait kereste fel, ám lánya helyett Lakatos Istvánt és Illés Jenő kísérte el.

Csehszlovákián és Románián kívül a vajdasági irodalmi élet alakjaival is jó viszonyt ápolt. Barátai közt tudhatta például Herceg Jánost és Hornyik Miklóst is. A Szerbiában tett látogatása folyamán, 1970. november 25-én vendégként vett részt a jugoszláviai magyar rádióban, pontosabban „A minőség forradalmára” című műsor felvételén volt hallható. 

Fotó: Wikipédia