Már-már úgy tűnt, hogy az öt éve elhunyt Bodonyi András kiváló zenész, zeneszerző, népdalgyűjtő, zenepedagógus emléke feledésbe merül. A Felvidék-szerte ismert és kedvelt kissé bohém lelkű, de mindig segítőkész zenészre emlékeztek nemrégen szülővárosában, Ipolyságon.

A Bodonyi András Emlékestről és annak előkészületeiről Csáky Máté, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának negyedéves hallgatója, az emlékest társszervezője nyilatkozott lapunknak.

Mi volt a „Múltat idézz, szívedbe nézz…” címmel meghirdetett emlékest megszervezésének apropója? Mikor kezdtétek el a rendezvény előkészítését? – kérdeztem Mátét, az egyre ismertebb Kiss Zenészek és a Húros Banda vezetőjét.

Bodonyi András – vagy ahogy mindenki hívta „Bandi” – több évtizeden keresztül aktívan alkotó és működő kulturális személy volt. Egy pedagógus, egy zeneszerző, egy muzsikus, egy népdalgyűjtő volt, akinek tevékenységéről, kultuszáról, ránk hagyott műveiről, temérdek népdalgyűjteményéről már 5 éve nem emlékezett meg senki. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy minden ember visszakanyarodjon élete során valamilyen módon a gyökeréhez, tekintsen vissza a múltba, s inspirációt gyűjtve tudjon előre haladni. Csomorné Károlyi Magdaléna – „Gugu” – keresett fel körülbelül másfél évvel ezelőtt, hogy rakjam össze az emlékműsor népzenei betétjét. Találkoztunk néhányszor, elmesélte ötleteit, engem lekenyerezett az akaratereje. Gugu volt az ötletgazda, a megálmodó, én segítettem neki megvalósítani ezeket. Azóta aktívan dolgoztunk/dolgozunk együtt, közös célokat tűztünk ki, rengeteg logisztikát oldottunk együtt. Úgy néz ki, hogy meg is lett a sok munka gyümölcse. Ipolyság város vezetése támogatott bennünket mindvégig, hogy méltóképpen emlékezhessünk meg a település szülöttjéről.

A tragikus hirtelenséggel elhunyt Bodonyi András szülővárosának meghatározó személyisége volt. Gondolom, nagy érdeklődés kísérte a színházteremben megtartott emlékestet.

Hál’ Istennek hatalmas érdeklődés volt, teljesen megtelt a városháza színházterme. Fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt. Nagyon sok volt kollégája, egykori zenésztársa és családtagjai megtiszteltek jelenlétükkel. Jól esett, hogy ennyien eljöttek és hangos tapsukkal biztatták a fellépőket. Öröm töltött el, amikor láttam, hogy a Bodonyi Bandi által komponált Pajtást (Felvidéki himnusz) mosolyogva, könnyes szemmel, felállva éneklik az emlékest záróakkordjaként. A rendezvény után a városháza támogatásával egy kis agapén tudott beszélni az emlékező közösség Bandi bácsiról, munkásságáról, történeteiről.

Kik léptek színpadra a zenés műsorban?  

Az est közreműködői: Konc József – citera, Dudás Tibor – citera, furulya, Csáky Máté – hegedű, Berki Dániel – nagybőgő, Moys Károly „Maci” – gitár, Torma Róbert – zongora, harmonika. Énekelt: Jámbor Mónika, Bohák Emese, Csomorné Károlyi Magdaléna „Gugu” és Tóth Tamás. Konferanszié: Straňák Katalin. A két ipolysági magyar tannyelvű alapiskola – a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola és a Pongrácz Lajos Alapiskola diákjai szintén részesei voltak az emlékestnek.

Bodonyi András mellett az est folyamán megemlékeztünk Moys József „Dodiról” is, aki a Bodonyi András Emlékcsoport egyik legaktívabb tagja volt. Ő is a színpadon állt volna velünk szeptember 8-án, csak sajnos, az emlékest előtt egy hónappal távozott az élők sorából. Dodi bácsink már Bandival muzsikál odaát…

Idén tavasszal egy 10 tagú Bodonyi András Emlékcsoport alakult. Milyen céllal?

Ahogy a fentiekben is említettem, szeptember 8-án egy másfél éves munkát mutattunk be. Guguval a hosszú hónapok munkája során megalkottuk a dalok listáját, ami alapján összeszerveztük az egykor Andrással zenélt muzsikusokat, illetve néhány fiatalabb zenészt is. Újrakreáltuk a Bodonyi dalokat, megzenésített verseket, népdalgyűjtéseket. A fő cél az őszi emlékest volt, viszont lehetőségünkben állt egy rövidebb – úgymond kedvcsináló – koncertet adni március 15-én. Nagyon sok dicséretet és biztatást kaptunk a kedves közönségtől, ami újabb inspirációval töltött el bennünket.

fotó: Csáky Mátyás