A Nógrád vármegyei, Szécsényhez közeli Hollókő nevét sokan ismerik határon innen és túl. Ez az alig 300 lélekszámú palóc falu Magyarország egyetlen olyan faluja, amely szerepel az UNESCO világörökség listáján. A 17-18. században kialakított falu a népi építészet és a 20. századot megelőző falusi élet olyan páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hagyományőrző lakói a legtöbb épületet most is eredeti rendeltetésének megfelelően használják.

Tízezrekre tehető azoknak a turistáknak a száma, akik az elmúlt évtizedek során ellátogattak ebbe a műemlékvédelem alatt álló faluba, ahol szinte az év minden szakában találkozni néphagyományokat, népszokásokat felelevenítő vagy bemutató programokkal. Ezek sorába lépett az október utolsó szombatján első alkalommal megrendezett Hollőkői Palóc Disznótor. Különleges eseménye a téli időszaknak a disznóvágás, hiszen egykoron szinte minden háznál vágtak hizlalt disznót. Nos, ennek az egész családot megmozgató eseménynek felelevenítését szolgálta a rendezvény, mégpedig versenyző csapatok részvételével. A térségből érkezettek mellett Kárpátalja, Erdély és Felvidék is képviseltette magát. Minden csapat egy-egy disznót dolgozott fel, amelyből kötelező volt hagyományos disznótoros ételeket készíteni.

Felvidéket egy összevont csapat képviselte, mégpedig a Csemadok Ipolyszécsénykei Alapszervezete, valamint az Csemadok Ipolnyéki Alapszervezete a helyi sportegyesülettel együtt. Kliment Éva, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának statutárius képviselője szervezte meg a 30 főből álló gárdát.

“Tizenkét 10-10 tagú csapat vett részt a Dél-Palóciai Hagyományőrző Egyesület szervezésében megtartott disznótoros eseményen. Minden csapat kapott a szervezőktől egy-egy disznót. Mivel mi három szervezetből hoztunk össze egy csapatot, nekünk két disznót kellett feldolgozni, és természetesen kötelezően elkészíteni a hagyományos disznótoros ételeket. Mindent magunkkal kellett hozni, ami a disznóvágáshoz és az ételek elkészítéséhez szükségeltetik. Például tüzelőt, katlanházat, katlanokat, zsírkeverő lapátot, edényeket, lábasokat, fűszereket, és hadd ne soroljam tovább” – nyilatkozta lapunknak Kliment Éva, akit az eseményről faggattunk.

Milyen finomságokkal vártátok a kóstolókat, kíváncsiskodókat?

Mindenkinek megvolt a maga feladata, és ennél fogva jól haladt a disznók feldolgozása, és az ételek fokozatos elkészítése. Kóstolójegyek ellenében kinek  mire támadt gusztusa, étvágya, azt kóstolhatta meg. Volt mindenféle – abárkása, abált szalonna, hurka, sült kolbász, tepertő, toros leves, toros káposztaleves. A  portánkra látogatókat szívesen megkínáltuk egy-egy kupica jó házi pálinkával, vagy kiváló nyéki borral.

Milyen eredménnyel tért haza a felvidéki csapat?

Minden csapat kapott emléklapot, mi a legszebb díszítésért, és a legjobb pogácsáért kaptuk, mégpedig a szilvalekvárral töltött tepertős pogácsa érdemelte ki az elismerést.

fotó: Kliment Éva archívuma