Az elmúlt évtized során rohamosan nőtt azok száma, akik CD-iket lecserélték online zenei platformok előfizetéseire. Nem is beszélve a klasszikus bakelit lemezekről és a kazettákról. A fizikai zenehordozók ideje tényleg lejárt, vagy kis kihagyás után újra reneszánszukat élik?

Ha a fiatalokat kérdeznénk meg arról, hogy milyen formátumban szoktak zenét hallgatni, minden második ember azt válaszolná, hogy a telefonján. Napjainkban már számos platform és letöltési opció áll rendelkezésünkre ehhez, amik nélkül lehetetlen lenne elképzelni a mindennapjainkat. Azonban érdemes visszatekinteni a kezdetekhez, és figyelembe venni azt is, milyen eszközök vannak még mindig divatban, és melyek azok, amiket az utókor már csak hallásból fog ismerni.

A zenehallgatás történelme gyökeres fordulatot vett, amikor Edison feltalálta és megalkotta az első fonográfot 1877-ben. Ez lehetőséget adott arra, hogy az emberek az élőzene helyett már az otthonaikban is élvezzék a zenehallgatást felvételről. Az ezt követő lépés a bakelit lemez megjelenése volt, majd a rádiók és a kazettás magnók. Ezeket követte a Walkman, a CD és az Mp3 lejátszó. A felsoroltak feléről a fiatalabb generációk valószínűleg még csak nem is hallottak, hiszen nincs is annál könnyebb, mint elővenni a telefonukat és egy gombnyomásra elindítani bármilyen zenét. És a bármilyen zenét tényleg szó szerint kell érteni, mivel az internet segítségével képesek vagyunk a Föld minden időszakából, minden tájáról, minden műfajából találni és azonnal hallgatni dalokat.

Ugyan az utóbbi csábító és kényelmes hatalom, az elmúlt években újra hatalmas népszerűségnek örvendenek a bakelit lemezek és a CD-k. Bár ez a két fizikai zenehordozó valójában sosem tűnt el igazán a térképről, a Z generáció előszeretettel vásárolja kedvenc előadói korongjait. Ha kell ugyanazokat a kiadásokat többször, csak más-más színben, ugyanis a zenészek hatalmas nyereséget zsebelnek be azzal, hogy fizikai formátumban is árusítják új zenéiket. A népszerűségben az is közrejátszik, hogy a bakelit lejátszók és lemezek esztétikus kinézete ékköve lehet szobánknak, és nosztalgikus életérzést nyújt használatuk.

Mindezek ellenére így is mindig meglepődök, amikor valaki osztozik velem a CD-k iránti rajongásomban, hiszen azok egy fokkal népszerűtlenebbek a bakeliteknél. Noha egy CD lejátszó látványa nem repít minket a 60-as évekbe, a 2000-es évek eleji életérzést bőven visszaadja, a nagyobb korongok árának töredékéért.

A fizikai zenehordozókat kedvelő fiatalok csaknem egészéről ugyanakkor mégis elmondható, hogy ők sem vetik el teljes mértékben az online, telefonon való zenehallgatás opcióját, de ez nem baj. A különböző korszakok jelentős szereplői ezek a hordozók, és mivel történelmi jelentőséggel bír az összes a zenehallgatás fejlődésében, igazán egyik sem lesz elfelejtve, legalábbis még egy darabig.

fotó: a szerző