Napra pontosan húsz éve nyitotta meg kapuit a komáromi Selye János Egyetem, mely intézményt hosszú tárgyalások eredményeként, önálló, állami költségvetésből működő intézményként hozták létre.

Az egyetem megalakulásának előzményeiről Bugár Bélát kérdeztük, aki akkoriban az MKP vezetőjeként tevékenykedett.

Húsz éve, hogy a komáromi magyar egyetem első alkalommal megnyitotta kapuit. Akkor Ön volt az MKP vezetője, és nyilván ezt mindenki tudja, hogy politikai akaratról volt szó. A Magyar Koalíció Pártja a parlamentben a második legerősebb párt volt, húsz képviselővel. Hogyan emlékszik vissza erre?

Ehhez tudni kell azt, hogy mi már a 90-es években felvetettük azt, hogy kellene egy magyar egyetem, de a politikai helyzet az olyan volt, amilyen. Mečiar idejében még azt is elvették, ami volt, tehát például a kétnyelvű bizonyítványokat, és sorolhatnám tovább. Be akarták vezetni az alternatív oktatást, ami azt jelentette volna, hogy minden tantárgyat szlovákul oktattak volna, és csak két tantárgyat magyarul stb.

Először a kormányba 1998-ban kerültünk be, akkor teljesen másról volt szó. Egyszerűen akkora volt a bizalmatlanság velünk szemben, hogy felvetették többen azt, hogy egyáltalán hogyan lehet magyar a környezetvédelmi miniszter. Biztos, hogy nem fog adni a szlovákoknak pénzt. Hogy lehet egy magyar a parlament alelnöke, hogy vezeti a parlamentet, milyen törvényeket hoz. Fenyegetések jöttek stb.

Négy év alatt sikerült megváltoztatni úgy a közvéleményt, hogy elfogadták. És ekkor ugye a második Dzurinda kormány alakulásánál, 2002-ben, akkor már kormányprogramba tettük bele azt, hogy igenis magyar egyetemre van szükség.

Persze azt látni kell, hogy azért nem olyan egyszerű, mert még akkoriban is voltak olyanok, akik Dzurindát leminősítették. Azt mondták, hogy a magyaroknak kedvez, nem szlovák, nem szlovák érdekeket képvisel. Nem volt az olyan egyszerű, hogy ezt bevigyük oda. De volt egy óriási aduászunk, az, hogy a szokások szerint a második legerősebb párt kapja a parlamenti elnöki posztot (az első legerősebb párt kapja a kormányelnöki posztot).

Na, most a második legerősebb párt mi voltunk. Harmadik volt utánunk a Kereszténydemokrata Mozgalom. A KDH nagyon szerette volna ezt a posztot megszerezni Hrušovskynak.

Akkor felvetettem azt, és ez az, amit nem értek, hogy tudatosan akarják elfelejteni azt, hogy ez politikai alku tárgya volt. Mert ha valaki azt állítja, hogy simán átment a magyar egyetem kérdése, akkor az valójában olyan messze van az igazságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Mert ha végignézzük például a második Dzurinda kormány idejét, amikor már megszokták, hogy a magyarok is tudnak kormányozni, megbízhatók stb., akkor sem sikerült egy csomó dolgot elintézni.

Az első Dzurinda kormány idején például úgy fogadtak el egy kisebbségi nyelvhasználati törvényt, hogy mi ellene szavaztunk. Nem szavaztuk meg, mert rossz volt. Tehát nem igaz az, hogy simán átmentek a dolgok, és akkor ez az aduász az volt, hogy ha a Kereszténydemokrata Mozgalom annyira akarja ezt a posztot, rendben van, de akkor egyezzünk meg. Ha tiétek az oktatásügyi miniszter, akkor egyezzünk meg, hogy egy éven belül megszületik a törvény.

Tehát beterjeszted a parlamentbe a törvényt, megvéded, és létrejön az egyetem. És ez volt az az egyezség, amit sokan már nem szeretnek hallani, de ez volt az az egyezség, aminek az alapján aztán végül is sikerült az egyetemet létrehozni.

És akkor így lett a parlamentnek az elnöke Pavol Hrušovsky, és így nem lett az elnöke Bugár Béla…

Vagy valaki más.

Voltak olyan magyarok például, akik esetleg ezt ellenezték a magyarok között is?

Nyíltan a párt vezetőségéből ezt nem ellenezte senki. Az újságírók közül például Miklósi Péter azt mondta: milyen jogon mondtál le te erről? Hogy ez a magyaroknak kijárt, és akkor mindenkinek. Nem csak ő, mások is mondták. Aki azt mondta, mindenkinek azt mondtam: ha kibírja a kormány négy évig, akkor négy évig van egy magyar parlamenti elnök, de utána nincs. Viszont ha sikerül egyetemet létrehozni, akkor több tíz vagy száz évig is. Ha jó lesz az egyetem, akkor lesz a szlovákiai magyaroknak egy egyeteme, ahol magyarul oktatnak. Ami nagyon fontos.

És például a Bauer Edit ugyanezt mondja, hogy: miért volt kevés vagy kisebb a létszáma a szlovákiai magyaroknak. Ha az iskolai, főiskolai végzettségeket összehasonlítod, a szlovákoknak sokkal nagyobb volt, mint a magyaroknak. Azért, mert a magyarok egy része egyszerűen nem tud jól szlovákul, így inkább nem ment egyetemre. Itt megkapták a lehetőséget, és a lényege az egésznek az, hogy több száz ilyen főiskolai végzettséget akár első vagy második fokon képez az egyetem, ami a szlovákiai magyarok megmaradása szempontjából fontos.

Persze, azt is el kell mondani, hogy ma is vannak olyanok, akik azt mondják, hogy „hát én nem is tudom, hogy hogyan volt ez”. Például Albert Sándor, aki akkor képviselő volt, és ő lett az egyetemnek az első rektora. Pontosan tudta, miről van szó, de a könyvében már azt írja, hogy ő nem is tudja – sokan azt mondják –, hogy volt egy ilyesféle egyezség.

Azt mondom, nem volt a vezetőség tagja, tehát lehet, hogy erről nem akar tudni. Ez az ő dolga. Viszont vannak olyanok, akik ferdítenek. Mert meg kell nézni, hogy a második Dzurinda kormány a bizalmat a választások után egy hónappal kapta meg, illetve a választások után egy hónappal létrejött a kormány, és harminc napja van a kormánynak, hogy beterjessze a parlamentbe az úgynevezett kormányprogramot, és ha a parlament ezt megszavazza, akkor bizalmat kapott a kormány és elkezdhet törvényeket adni a parlamentbe. Ezt a bizalmat a kormány 2002.november 16-án kapta meg.

Olvastam egy cikket a Vasárnapban, amelyben Csáky Pál azt mondja, hogy nem volt akarat. Ugyan benne volt a kormányprogramban, de úgy hallgattak róla, és akkor neki kellett lépnie. Ez hazugság. Azért hazugság, mert november 16-án kapta meg a kormány a bizalmat. Első, amit el kell fogadni: a költségvetés. Költségvetés nélkül provizórium van, és az nem jó. Úgyhogy ez volt az első dolog, és februárban már elfogadtak egy harmonogramot.

A kormány elfogadott egy harmonogramot, amiről Csáky Pálnak tudni kéne, hiszen a kormány tagja volt. Amiben benne volt az, hogy március végéig nemcsak hogy elkészíti a minisztérium – tehát a Fronc minisztériuma a törvényt –, hanem március végéig az Akkreditációs Bizottságnak elküldi, hogy véleményezzék, ugyanis az Akkreditációs Bizottság az, ami megmondja, hogy az egyetemre szükség van/nincs szükség, vagy le kell minősíteni, mert ilyen akarat is volt a későbbiekben. Utána három hónapot kapott az Akkreditációs Bizottság.

Azt nem lehet meggyorsítani, mert a bizottság az normától független, és valójában június 30-ig véleményezhették. Július 15-ig a Froncnak a véleményezett dokumentumot be kellett terjeszteni a kormányba, és július 31-ig a kormánynak, tehát Dzurindának át kellett utalnia a parlamentbe.

Július 31-ig a parlamentbe került a törvény, a szeptemberi ülésen kezdtünk róla tárgyalni. Első olvasatban el kell azt is mondanom, hogy ha valaki azt mondja, hogy simán átment, az hazugság. Azért, mert például az akkreditációs bizottság ellene volt. Nincs rá szükség, nem jó stb.

Ennek ellenére, az első és a második olvasat között jelent meg ez a komolyabb ellenállás, sőt akkoriban az újságok is írtak erről. Kikerestem, tudom. Úgyhogy végül is október 23-án fogadta el a parlament második olvasatban a törvényt, ha jól emlékszem 77 képviselő szavazott.

49 képviselő volt ellene.

Igen. És ez azért fontos, mert a kormány bizalmat kapott, és 11 hónappal később megvan a törvény. Mi mindig azt mondtuk, hogy ha bármit el akarunk érni, azt az első évben kell beterjeszteni. Itt nemcsak, hogy az első évben beterjesztettük, hanem az első évben meg lett szavazva. Ez nagyon fontos információ. Tehát, ha valaki – legyen az Csáky Pali – azt állítja, hogy leálltak a dolgok, nem mentek, neki kellett lépni, akkor hazudik.

Azért is mondom ezt, mert például október 23-án, tavaly volt ugye a 20. évfordulója, hogy elfogadták a törvényt, és ezen a megemlékezésen, Komáromban, az egyetemen ott volt Fronc is, az akkori miniszter, és elmondta: „hát bizony gyakran birizgált engem Bugár Béla, hogy hát már miért kell ennyit várni akkreditációs bizottságra, miért nem lehet ezt felgyorsítani stb”.

Tehát itt nem igaz az, hogy elaludtak a dolgok. Mi persze szerettük volna minél hamarább, de a harmonogram nem engedett. Egyszerűen meg kellett várni, hogy az akkreditációs bizottság dönt. Ha nem dönt június 30-ig, akkor is lép a kormány. Tehát ez ebből a szempontból volt fontos.

Miért éppen Komárom lett az egyetem székhelye?

Azért, mert az első választási, tehát az első Dzurinda kormányban, mi megpróbáltuk ezt Nyitrán.

Ott azt mondtuk, hogy létrejön egy magyar kar. A Kluvanec kapott ígéret, hogy kap 10 millió koronát, ha létrehozza ezt, és akkor húzta-halasztotta, és amikor a kormány már valójában készült a választásokra, akkor azt mondta, hogy neki ez nem felel meg. És akkor azt mondtuk a második kormányban, hogy rendben van, akkor nem Nyitrán lesz.

Komáromban volt lehetőség az épület szempontjából is. Ilyenkor ugye be kell biztosítani többek között azt, hogy valahol legyen internátus, ahol lakhassanak a gyerekek. Arra is volt lehetőség, úgyhogy az akkori polgármester és az önkormányzat a maximumot megtette. Tehát nekik muszáj volt, hogy olyan helyre vigyük, ahol a párt egy kicsit ráhatással van a polgármesteren, a képviselőjén keresztül arra, hogy olyan döntések szülessenek, amelyek elősegítik.
És ez azért volt fontos, mert ha például egy olyan lett volna ott a polgármester (vagy akár az önkormányzat), aki valamilyen okból ellenzi, akkor lefékezi. Hát most ezt nem lehet, ezt az épületet nem akarjuk, és hiába van törvény, mert a törvényben az is benne volt, hogy például január 1-jén létrejön, és szeptember 1-jén megnyitja a kaput.

Ez benne volt a törvényben. Ha nem nyitja meg, akkor valószínű, hogy probléma van, és utána már a következő időszakban – azt hiszem, hogy az már a Radičová kormány alatt volt –az Akkreditációs Bizottság kezdte az egyetemeket újraértékelni, és fennállt a veszélye, mert hallottunk róla. Az akkori rektorral, Tóth Jánossal elég sokat kellett tárgyalni, hogy bizony le akarták minősíteni. Végül is nagyon sokat dolgoztak rajta. Mi politikailag egy kicsit besegítettünk. Ott nyíltan nem igen lehetett, de egy kicsit besegítettünk, és azt kell, hogy mondjam, hogy az egyetem vezetősége akkor is, és ma is megállt a helyén.

Ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni: megérte.

Mindig vannak valami kis problémák, de abból a szempontból jó, hogy értelmiséget fejleszt az egyetem, értelmiséget gyúr azokból a gyerekekből, akik oda jelentkeznek. Ez nagyon fontos.

Amire egy kicsit jobban oda kéne figyelni az az, hogy minden egyes törvénynek van egy „dôvodová správa”-ja. Tehát az ok, hogy ilyen törvényt kellene, vagy ilyen egyetemet kell létrehozni. És ebben az anyagban benne van az, hogy egy tantárgyból minden szemeszterben szlovákul kellene vizsgázniuk. Mert ugye voltak olyanok, akik kifogásolták, hogy Komáromban egyetem, és mindent magyarul fognak tanítani, akkor nem fognak a gyerekek szlovákul tudni. Hallom több helyről, hogy a szlovák tudásuk egy kicsit gyenge, tehát valószínű, hogy még van mit javítani, de még egyszer: húsz éve van az egyetem.
Ha akárhogy is vesszük, a többi egyetemhez képest gyerekcipőben jár, és ahhoz képest jól jár ebben a „gyerekcipőben”. De még valószínű, hogy ezeken a dolgokon javítani fog kelleni. Meg azért azt is kell látni, hogy az elején nagyon sok tanárt kaptunk Magyarországról.

Szerintem ez az egész lényege. Az, hogy megérte, valamint az, hogy az egyetem megállta a helyét. Itt az MKP akkor nagyon keményen beletalált abba, hogy miért érdemes feláldozni akár egy parlamenti elnöki posztot, mert egyszerűen az egyetem húsz éve működik. Húsz év alatt mennyi értelmiségit termelt, vagy adott a szlovákiai magyaroknak, mert azt szokták mondani, hogy minél kisebb az értelmiségi réteg, annál gyorsabb a beforgácsolódás. Nevezzük úgy, hogy felgyorsul az asszimiláció például, mert kevesebben állnak ellen.

Tehát akkor azt is lehet mondani ezek után, hogy ez a komáromi egyetem javarészt a Bugár Béla „gyereke” is.

Nem, én azt mondanám, hogy az MKP gyereke. Akkor helyzetben voltunk, és ezt a helyzetet mi nagyon jól kihasználtuk. Igaz, hogy én voltam a párt elnöke, de azért a párt vezetősége megértette, hogy ebből a helyzetből sokat ki tudunk hozni, és kihoztuk a maximumot.

És akkor a pártnak a vezetése olyan is volt…

Persze, el lehet mondani, hogy kik voltak ott. Nagyon sokan, legyen az akár a Szigeti, a Csáky, a Bárdos stb. Mi már egyetemen működtünk, sőt, ők ott voltak az első Dzurinda kormányban, és tudták azt, hogy milyen nehezen jutottunk A-ról B-re.

Az első Dzurinda kormányban egy kisebbségi nyelvhasználati törvényt fogadtak el, mert az Európai Unió meg a NATO figyelték őket, hogy mi nem tudtuk megszavazni, mert rossz volt.

És tudták azt, hogy igyekeztünk Nyitrán, átvágtak bennünket. Tehát akkor, amikor helyzet volt, ezt a helyzetet mindenki megértette, hogy ez egy óriási lehetőség, de egy óriási felelősség is.

Tehát az akkori MKP vezetősége élt a lehetőséggel, és felelősségteljes döntést hozott. Szerintem.

-gyl

Fotó: Selye János Egyetem Facebook-oldala