Régóta tudjuk már, hogy két dudás egy csárdában bizony meg nem fér! De vajon akkor hogyan szól a fáma, ha a csárda nem csárda, hanem hajó, ha a két dudás nem dudál, igazából talán nem is játszik hangszeren, viszont szeretik a kalandot, hívja őket az ismeretlen bűvös szava? Mi van akkor, ha ezek ketten nyulak? Az egyik mezei, a másik meg üregi. Az egyik nyulalmazott tengerészkapitány. A másik? Nos, ő is kapitány, de a sötét oldalról: kalóz. Kettejük nem mindennapi történetét meséli el Balla Margit író, újságíró A kalóz és a kapitány című meseregényében, melyet a komáromi Szinnyei József Könyvtárban mutatott be.
„Előrebocsátom, hogy a könyv minden szava színtiszta igazság! Ami ebben leíródott, mind megtörtént, minden ugyanúgy volt, semmi nem lett utólag kiszínezve!” – kezdte mondókáját az írónő, aki a két bátor nyúl kalandjairól tízfejezetes gyermekkönyvet alkotott. Bátor nyúl? – teheti fel bárki a kérdést joggal, hiszen eddigi irodalmi képeink leginkább a fülét-farkát behúzó, menekülő tapsifülesről szóltak, a nyúlcipős utalás sem véletlenül látott napvilágot. Nos, olybá tűnik, ideje másként néznünk a nyuszikra: eleve nem lehet félős, aki hajóra száll, rábízván magát az időjárás kénye-kedvére. Azt sem állíthatnám, hogy túlzottan sok gyáva kalózkapitányról hallottam volna. Az pedig egyenesen kizártnak tűnik, hogy nem szorult bátorság azokba, akik az igazán hétköznapinak mondható rétről eljutnak egészen a tengerig!
De hát eleve: miért dönt úgy két nyúl, hogy hajóra száll? „Erre a kérdésre a választ a saját életem szolgáltatja, jómagam ugyanis hajón dolgozom, így az ismerős közeg került feldolgozásra a könyvben” – mesélte Balla Margit, hozzátéve, hogy főhőseinek nevei pedig a gyermekkori emlékekben keresendők, ugyanis nagyszülei Hetényen laktak: ottani családnevek köszönnek vissza a két kalandvágyó nyúl vezetéknevében. Megtudhattuk azt is, hogy a mű eleinte folytatásokban jelent meg a Kabóca gyermekújságban, akkor még maga az írónő illusztrálta fekete-fehér rajzokkal. A könyv készülte közben azonban már hivatásos illusztrátort kerestek, a választás Baracsi Gabira esett, ahogyan Margit utalt rá: „Gabinak van egy híres róka-karaktere, ami nagyon megtetszett, biztos voltam benne, hogy jó kezekben lesznek nála a nyulaim.”
A könyvtári késő délutánon Baka Vida Barbara, a Kabóca gyermeklap munkatársa volt az írónő beszélgetőpartnere, puhatolózásának köszönhetően a közönség betekintést nyerhetett az írás kulisszái mögé is. Megtudhattuk például, hogy Balla Margit ugyan készít vázlatokat, de többnyire írás közben maga a mű alakítja saját magát, önálló életre kelve. Terítékre került a Kabóca gyermeklap is, mely havonta szórakoztatja, tanítja a gyerekeket.
fotó: a szerző