Az idők kezdete óta szüksége volt az emberiségnek valamely tájékozódási formára. A legegyszerűbb és legjobban alkalmazható egység a nappalok és az éjszakák váltakozása volt. Az eleinknek nem volt szükségük ébresztőórára (már ha lett is volna nekik), hanem a kelő nap első sugrainak csiklandozó melege kellemesen keltette őket. 

A kinti munkálatokat pedig addig végezték, amíg láttak – vagyis a munka végeztét a lenyugvó nap elköszönő fénye jelezte nekik. Így a Naphoz igazodva, napkeltétől napnyugtáig végezték el teendőiket. Az esti menedékben, házban eleinte csak a tűz, majd később a gyertyák, lámpások jelentettek némi fényforrást. Az elektromosság megjelenését követően a házon belüli munkák elvégzésének ideje is jócskán kitolódott. Kezdetekben ez nagyobb energiafogyasztást eredményezett. Az energiatakarékosság érdekében először az első világháború folyamán rukkoltak elő azzal az ötlettel, hogy “megcsavarják” kicsit az időt. Így alakult ki a téli és a nyári időszámítás.

Ezt a szokást újból a ´70-es években hozták vissza és egyre több ország csatlakozott a változtatáshoz. A modern technikákkal teletűzdelt világunkban, a számítógépek, telefonok, televíziók hálójában, valamint a fényárban úszó városok és falvak rengeteg energia használódik el nap mint nap. Az energiatakarékos berendezések jócskán csökkentették a energiafogyasztást, azonban nagy mennyiségű használatuk miatt ez nem figyelhető meg. Az emberek már nemcsak fényforrás gyanánt igénylik az áramot, hanem a napi teendők és a munkavégzés folyamán is szükségük van rá. Az egész napos energiahasználat pedig feleslegessé tette a nyári és a téli időszámítás voltát. Az Európai Unió azonban még hosszas tárgyalások után sem jutott megegyezésre az óraátállítás kérdésében.

Az óraátállítás két részre “szakítja” az évet. A téli időszámítás a “rendes” idő, vagyis az az idő, ami a Napot, a Holdat és a csillagokat veszi alapul. A téli órára tekintve tehát a természetes időt láthatjuk. A nyári időszámítás során egy órával eltolódik az idő, vagyis az időmérők egy órával többet mutatnak. Ősszel “nyerünk”, tavasszal pedig “veszítünk” egy órát.

Az óraátállítás okozta változások számos ember napjait nehezítik meg. A első kellemetlenség az, hogy bár évente kétszer végezzük ezt a folyamatot, sokan mégis bizonytalanok a kismutató tekerési irányát illetően. A második rossz érzés pedig az ember cirkadián ritmusának, vagyis a belső biológiai órának a megzavarásából adódik, ezáltal fáradékonyabbak, ingerlékenyebbek, dekoncentráltak és rossz közérzetűek lehetnek az érzékenyebb személyek.

A következő film bár nem az óraátállításról szól, ám szórakoztató módon mutatja be az egyazon napban megrekedt férfi életét.

-> Idétlen időkig – amerikai vígjáték, Bill Murray és Andie MacDowell főszereplésével, valamint Chris Elliott szereplésével

fotó: Flickr