Október 28-át nemcsak a királyhelmeciek, hanem a teljes felvidéki irodalmi közösség 2024-től különleges napként tartja számon. Első ízben szervezték meg a Felvidéki Magyar Irodalom Napját, melynek keretében átadták Dobos Lászlóról, királyhelmeci születésű, Kossuth-díjas felvidéki íróról, politikusról, műkritikusról és szerkesztőről elnevezett életműdíjat.
A Hodossy Gyula vezette Szlovákiai Magyar Írók Társasága az író iránti tiszteletből, munkásságának és a felvidéki magyar irodalomra, társadalomra tett hatásának elismeréseként közel egy éve döntött úgy, hogy Dobos László születéséhez kötik a Felvidéki Magyar Irodalom Napját. Szinte azonnal elkezdték annak szervezését. A választás tehát nem véletlenül esett rá, és talán nem is nagyon lepett meg senkit, aki tisztában volt László hagyatékával. Az író ugyanis nem csak Kossuth- és Bethlen Gábor díjas író, szerkesztő, műkritikus és politikus volt, de a Pribina Kereszt kitüntetés büszke tulajdonosa, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Szlovákiai Írószövetség magyar szekciójának első titkára, az Irodalmi Szemle lap alapító főszerkesztője, a Csemadok tiszteletbeli elnöke, a Magyarok Világszövetsége társelnöke is egyaránt volt. Még felsorolni is nehéz. A maratoni rendezvénysorozat egy teljes napot ölelt föl, hat különböző helyszínen tartottak előadásokat, megemlékezéseket, irodalmi értekezéseket és író-olvasó találkozókat.
Az emléknap délelőtt tíz órakor vette kezdetét Királyhelmecen, a Fő utcán elhelyezett Dobos László mellszobor megkoszorúzásával. A helyi művészeti alapiskola tehetséges kórusának előadása után felsorakoztak a koszorúkkal tisztelegni kívánó családtagok, intézmények, pártok, önkormányzatok és polgári társulások képviselői. Soha ennyi koszorú nem díszítette még a szobor talapzatát és környékét.
A Mailáth József Regionális Múzeumi Tárlat adott otthont az eseményhorizont következő állomásának, ahol Pakosta Andrea igazgató asszony köszöntője után Dobos Éva, az író özvegye engedett bepillantást abba, milyenek is voltak a hétköznapok Lászlóval. Éva, megilletődve a sok baráttól, tisztelgőtől, kissé óvatosan kezdett mesélni. El is mondta, hogy kicsit izgul, és nem is nagyon tudja hol kezdje. Hát úgy kezdte, hogy László mily sokat emlegette a „gyökértest” kifejezést az olvasóira, az általa ismert művelődésszervezőkre és úgy általában a felvidéki magyarokra. Ezen a ponton picit én is felhúztam a szemöldököm, nem igazán értettem az összefüggést. De a megértést segítő magyarázat nem váratott sokat magára. Éva azonnal értelmezte a kifejezést: eresszen hajszáleret az irodalom és érintsen meg minél több lelket. Azt hiszem, ez magáért beszél.
A személyes betekintést egy kissé szakmaibb előadás mélyítette el Tóth László, József Attila-díjas író, költő, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja előadásában. Elmondása szerint a szlovákiai magyarság kultúrájában és irodalmában az 1989 utáni változásokkal ért véget az a korszak, amit az ún. alapozás, intézményteremtés korszakának ismertek. Megkezdődött az építkezés, a tudatos és differenciált önismeret időszaka. Dobos László pedig ekkoriban személyében is intézménynek számított.
Bár az iskolákban önismeret órát nem tartanak, én egyetemes, mindenki által követendő igazságként könyvelem el, hogy azt, hogy hová tartunk az életben, csak akkor érthetjük meg, ha tudjuk és ismerjük, honnan jöttünk.
Tóth László előadása nem csupán irodalmi értekezés, a Dobos László költészet és írásmód szakmai elemzése volt, hanem egyúttal egy olyan gesztus ünnepélyesebbé tétele, mely igazán jól esik az érző léleknek. A Felvidéki Magyar Irodalom Napja, Dobos László születésnapja és a róla elnevezett életműdíj átadásának apropójából ugyanis a Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet a Mailáth József Regionális Múzeumi Tárlat könyvtárát hivatalosan is Dobos László olvasószobává keresztelte.
Az újonnan felavatott szobában személyes ereklyék, László Kossuth-díja, számos szépirodalmi, irodalomtörténeti jelentőségű könyv, esszékötet és kivonat található. Igazán érdemes egy borongós őszi délután idetévedni.
Az író családja szép számban jelen volt az eseményeken. Özvegye előadása után lánya, Dobos Éva engedett betekintést életébe. A több, mint negyven éve Norvégiában élő műfordító viszi tovább édesapja irodalom iránti elkötelezettségét, ugyan úgy közel áll a szívéhez a költészet, édesapja hagyatéka benne is tovább él. Norvégiában, műfordítóként egyik legnagyobb élménye az volt, mikor Jon Fosse-t fordíthatott magyarra.
A zárkózott, a nyilvánosságtól távol élő norvég Nobel-díjas drámaíró művei Éva elmondása szerint olyanok, mint a zeneművek – s ezt maga az író mondta neki. Úgy érdemes értelmezni, mint egy darabot, melyben fontosabb a dallam, a crescendo és a decrescendo, a zeneiség, mint maga a szöveg: és felnézett az égre és az égbolton fehér bárányfelhők vonultak és a tenger nyugodtan, kéken ragyog. Fosse írásainak egyik legegyértelműbb ismertetőjele, hogy nem használ mondatvégi írásjeleket, ezzel az olvasó fantáziájára bízza a dallamot, ezáltal a mondandó értelmezését. Engem is ugyan úgy megdöbbentett, mint Önt, kedves Nyájas Olvasó! Nevéhez hűen olvasson hát utána.
A következő helyszín a királyhelmeci Városi Művelődési Központ, ahol Kövesdi Károly, Illyés Gyula-díjas költő és publicista, Hogya György Talamon – és most már Arany Opus-díjas író, valamint egy kedves régi ismerősöm, Csáky Pál, MTA Corvinus-díjas író, volt európai parlamenti képviselő előadását tekinthettük meg.
A nap fénypontja a Bodrogközi Magyar Közösség Házában ért minket utol. özv. Dobos Éva, Hodossy Gyula és Pataky Károly, Tamási Orosz János költő laudációja után ünnepélyesen átadták az első Dobos László életműdíjat Tóth Lászlónak, írónak, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának.
A díj átvétele előtt azért még Éva egy gyors vizsgáztatás elé állította a díjazottat, amiből kiderült, hogy Tóth László alig harminc évesen már interjút készített Dobossal. Már akkor nagy hatással volt rá. Nyugtával zártuk a napot.
Felemelő, lélekmelengető, nekünk királyhelmecieknek pedig büszkeséggel teli napot tudhattunk magunk mögött, amellyel reméljük, sikerült hagyományt teremtenünk. Hagyományt, mely mellett elfér a mindennapok folytonossága és a modernitás egyaránt.