Az Oscar-díjjal is jutalmazott Gregory Peck az amerikai film történetének egyik legmeghatározóbb színésze volt. A színész hosszú és sikeres karrierje során számos ikonikus karaktert testesített meg, és emlékezetes alakításokat nyújtott, amelyek szilárdan beírták őt az egyetemes filmművészet nagykönyvébe.

A színész Eldred Gregory Peck néven született 1916. április 5-én, La Jollában, Kaliforniában. Édesapja gyógyszerész volt San Diegóban. Szülei válása után, ötéves korától nagyanyja nevelte őt, akivel rendszeresen jártak moziba.

Az elismert filmszínész kezdetben a katonai akadémián tanult, majd orvostanhallgató lett, s az ott töltött idő során kezdett a színészet felé fordulni. Két évig színiiskolába járt, emellett rádiózott és huszonhárom éves korában kikiáltó volt az 1939-es New York-i világkiállításon.

Élete első színpadi szerepét 1941-ben kapta, s egy év múlva már a Broadwayn szerepelt, majd Hollywoodban kezdte el építeni a filmkarrierjét. 1944-ben debütált a Dicsőség napjai című mozgóképben, a következő filmje, az ugyanabban az esztendőben bemutatott Mennyország kulcsa pedig rögtön Oscar-díj jelölést hozott a mindössze huszonnyolc esztendős tehetségnek, akit a filmkritikusok és újságírók rögtön piedesztálra emeltek. Peck sikerre volt ítélve, hiszen a színészi adottsága mellett magas és életerős volt, s filmjeiben az igazi hőstípus karakterét testesítette meg.

A II. világháború vége után, 1946 és 1949 között még háromszor jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriájában Oscar-díjra. Ekkoriban forgatott mozgóképei közül az egyik legemlékezetesebb az Alfred Hitchcock által rendezett Elbűvölve című film, amelyben a kor egyik legnagyobb színésznője, a svéd származású Ingrid Bergman volt a partnere. Mindemellett a kor legnépszerűbb filmes műfajában, a westernben is kipróbálta magát és több, vadnyugaton játszódó filmben is szerepelt. Az évtized végére már negyedmillió dollárt kapott filmenként.

A fiatal színész olyannyira sikeres lett rövid időn belül, hogy eldöntötte, egyik stúdióval sem szerződik le, hanem maga választja ki a szerepeit. 1948-ban egy önálló céget is alapított. Karrierje a következő években és évtizedekben fokozatosan ívelt felfelé. Peck a minden idők egyik legromantikusabb vígjátékának kikiáltott Római vakációban is szerepelt, melyben egy amerikai riportert formált meg, aki az Audrey Hepburn alakította hercegnővel keveredett egy egynapos románcba. Az 1950-es években egy másik figyelemre méltó alakítása az 1956-ban bemutatott Moby Dick című filmben volt, amelyben a legendás Ahab kapitányt keltette életre.

1962-ben megkapta élete legnagyobb filmes megbecsülését, hiszen négy jelölés után végre elnyerte a hőn áhított Oscar-aranyszobrot Atticus Finch ügyvéd megformálásáért a Ne bántsátok a feketerigót! című mozgóképben. A filmben Peck egy alaptalanul – nemi erőszakkal – vádolt fekete férfit védett az 1930-as években, a fajgyűlölő délen. Ugyanabban az esztendőben került bemutatásra A rettegés foka elnevezésű krimi is, amit szintén a színész egyik legemlékezetesebb filmjeként tartanak számon, továbbá fontos megjegyezni, hogy a majdnem harminc évvel későbbi új változatban, az 1991-es remake-ban – amelyet Martin Scorcese rendezett – a színész mellékszereplőként bukkant fel.

A siker után újabb tartalmas esztendők következtek, amelyek tovább erősítették a színész hírnevét, viszont a karrierje az 1970-es években lassacskán lefelé kezdett ívelni, mivel több közepes – főként horror műfajú – filmben is szerepet vállalt. Ebben az évtizedben az egyik legemlékezetesebb alakítását A brazíliai fiúk elnevezésű filmben nyújtotta, amelyben az auschwitzi koncentrációs tábor kegyetlen orvosát, Josef Mengelét személyesítette meg.

A színész több filmjének a producere is volt, mint az Idegen a cowboyok között című western, az Ómen című horror, valamint egy életrajzi filmnek is, amely a címszereplő MacArthur tábornokról szól. 1967 és 1969 között ő volt az Amerikai Filmintézet első elnöke. Karrierje vége felé játszott tévéfilmekben és sorozatokban is.

Gregory Peck az élete végéig aktív volt a filmiparban, viszont az 1990-es években már kevesebb filmet forgatott, mégpedig elvi okokból. Kiemelte, hogy egész pályafutása során tisztességes és becsületes embereket játszott, ezért idősebb korára nem kívánt részt venni olyan alkotásokban, amelyekben „antihősökből” csinálnak erkölcstelen és erőszakos „élharcosokat”.

A 2003. június 12-én, nyolcvanhét éves korában elhunyt színész emlékét számos elismerés és kitüntetés őrzi. Öröksége a mai napig él és inspirálja a következő generációkat. Filmes művészete és társadalmi elkötelezettsége példaként szolgálhat azok számára, akik a filmiparban szeretnének karriert építeni.

Fotó: Wikipédia