Fuvola. Klarinét. Kürtök: esz-, b-, mélyszárnykürt és eufónium. B- és esz-trombita, valamint b-basszustrombita. Harsona és kétfajta basszustuba. Lágyítóként oboa, fagott és szaxofon. Kísérőül kisdob, nagydob és cintányér. Elöl a karmester, hosszú, sárgaréz fejű tamburbottal. Ez egy klasszikus fúvószenekari felállítás. Aki részt vett már olyan rendezvényen, ahol a fúvósok nemcsak színpadon zenéltek, hanem felvonulásukkal is szórakoztattak, tudja, mennyire látványos, lendületes. Nos, akkor ezt a látványt most – képzeletben – tessék megszorozni 10-18-cal. Körülbelül ugyanis háromszáz zenész lepte el a csallóközi nagyközség, Nemesócsa kultúrházát és utcáit. Fúvószenekarok a Kárpát-medencéből. S hogy a látvány még pompásabb legyen, ragyogó arcú, csillogó szemű mazsorettek díszítették a felvonulást.

Nyolcadik alkalommal rendezték meg Ócsán a Nemzetközi Fúvós és Mazsorett Fesztivált. A község lakosságát, a rendezvényre ellátogatókat, illetve egymást is hét fúvószenekar örvendeztette meg. Felléptek a helyiek, az Oucha Fúvószenekar. Galánta Város Fúvószenekara és Balatonfüred Város Koncert Fúvószenekara. A Bicskei Koncertfúvós Zenekar és a Somorjai Önkéntes Tűzoltózenekar. A Keil Ernő Fúvószenei Egyesület, valamint a Korondi Fúvószenekar. A mazsorettcsapatok a Kertai Adél Dance Club berkeiből kerültek ki.

A gyülekező az ócsai művelődési házban volt, ahol a szervezők finom ebéddel várták a zenészeket, táncosokat. A program szerint ebéd után felsorakoztak volna, és pompás fúvósszene kíséretében átvonultak volna a községi szabadtéri színpadhoz. Azért írtam ezt feltételes módba, mert bár mindez megtörtént, mégsem volt ennyire fekete-fehér, de legalábbis a résztvevők nagyszerűen eltértek a papíron rögzített programtól.

Ez nem panasz! Ó, dehogy, sőt! Az eltérés ugyanis abban nyilvánult meg, hogy – a finom ebédet ledolgozandó vagy meghálálandó – rögtönzött színpadot kanyarítottak a kultúrház árnyékosabb oldalán, és máris mehetett a zenélés! Akinek jutott szék, elfoglalta, a többiek állva, esetleg hátukat a falnak vetve örömzenéltek. Mindegy volt, ki, melyik zenekar tagja (külsős szemlélő részére csak öltözékek adtak támpontot): a ritmust ugyanúgy ismerték. Így nagyszerűen tudott együtt muzsikálni a budapesti zenekar a korondi cintányérossal.

A szabadtéri színpadnál aztán vetésforgóban váltották egymást a zenekarok. Sok népszerű mű hangzott el a színpadon. Többen együtt fütyültük a fúvósokkal a Saint Tropez-i csendőrök indulóját, vagy dúdoltuk magunkban a ma legnagyobb slágereit, amit fa- és rézfúvósok prezentáltak. Kiváló zenészek csodás hangszereitől zengett a falu. A közönség figyelmét a színes öltözékben szinkrontáncot bemutató mazsorettek is lekötötték. Bevallom, a színpad mellett magam is megpróbáltam a pálcafeldobást. Nos, a ritmust elvétettem. A dobás jól sikerült, csak az elkapással volt egy kis gondom: nem ment.

Cipész maradjon a kaptafánál – gondoltam, és inkább fényképeztem sokat, hogy megörökítsem e messze hangzó műsor minden pillanatát. Sztárvendégként Gájer Bálint lépett fel. Az est fő attrakciója azonban a fúvószenekarok közös fellépése volt. Nem mindennapi látvány, nem mindennapi élményekkel!

fotó: a szerző