Virágkorát élte Csábon a múlt század 90-es éveiben az öntevékeny színjátszás. A Csemadok helyi szervezetének színjátszó csoportja minden évben új darabbal jelentkezett. Köszönhetően rendezőjének, Zatyko Máriának, a helyi alapiskola magyar tagozta matematika-fizika szakos tanárnőjének. Aki egyébként az ipolysági gimnázium egykori József Attila Irodalmi Színpadának oszlopos tagja volt.

Miskei Ferenccel, az iskola magyar tagozatának fiatal és lelkes pedagógusával beszélgettem a Mozi a Csillagok Alatt címmel szervezett nem mindennapi  rendezvényükről.

Miről is szólt a rendezvény címe?

Mozi a Csillagok Alatt – 2024. augusztus 17-én, szombaton este ezzel a címmel indítottuk útjára mi, a csábi csemadokosok legújabb rendezvénysorozatunkat, a szabadtéri mozizást. Bár az ötlet már régen ott lappangott bennünk, idén határoztuk el, hogy az álomból valóságot csinálunk. Egy olyan rendezvényt szerettünk volna útjára indítani, ami a mai világban is megállja a helyét, trendi. Vagyis „up to date”, és minden korosztályt képes megszólítani a maga fiatalos lendületével. A vastaps, amit a szervezésért kaptunk a közönségtől, igazolt bennünket abban, hogy jó úton bontottunk zászlót.

Pokrócon ülve a csillagok alatt? Miért is ne! Finom csábi borok, sőt, pattogatott kukorica? Általunk ezek is, bár korlátozott mennyiségben, de ingyen be lettek biztosítva az egy kis kultúrára és közösségi élményre éhező nézőknek. A szabadtéri mozis élményhez egyébként nagyban hozzájárultak még a fákra feltekert, és a fejünk felett átívelő fényfüzérek is. Így tényleg minden adott volt ahhoz, hogy egy remek estét töltsünk együtt.

Mi volt az első alkalommal levetítendő film?

A sikerhez sok ember munkája kellett. Lépésről lépésre megfontoltan, mindent átgondolva haladtunk, az első alkalommal levetítendő film esetében. Úgy gondoltuk, hogy elsőként az egykori csábi színjátszó csoport Bolondóra című vígjátékát tekintjük meg Siposs Jenő tollából. Ehhez sikerült beszereznünk a videókazettát, ami tartalmazta az 1995-ben felvett darabot, majd az egész felvételt digitalizáltuk, ha kellett, fel is javítottuk.

Hogy az esemény vizuálisan is vonzó legyen, készítettünk logót, posztereket, kasszát, „aftervideót”, sőt, egy afféle himnuszt is írtunk neki, amit aztán meg is zenésítettünk. Közben az anyagiakat is a szemünk előtt tartottuk, szedtünk tetszőleges belépőt. A befolyt összegből a jövőben szeretnénk „komolyabb” filmek jogdíját is megvásárolni, hogy azokat is mindenféle akadály nélkül vetíteni tudjuk. És nem csupán a csábiaknak, hanem a környező falvakból érkezőknek is, szóval komoly terveink vannak a szabadtéri mozizással községünkben. Egy hagyományt akartunk ott és akkor teremteni.

Gondot okozott a szabadtéri mozi helyszínének kiválasztása?

Igen, fontos még a megfelelő helyszín kiválasztása. Mi most is a romantikus Meggy-pataknál szerettük volna megvalósítani ezt az egészet, de követve a  időjárás-előrejelzéseket, amik viharokat jeleztek előre, másképpen határoztunk. Az alapiskola tornaterme mögötti füves területen szerveztük meg. Utólag nagyon jó döntés volt, hiszen eső esetén a tornaterem biztos menedéket nyújt az embereknek, másrészt pedig volt illemhelyiségünk is.

Kik voltak a rendezvény segítői?

Szervezőtársaim nevében is köszönöm a csábi Csemadok-szervezetnek, a helyi alapiskola vezetésének, és nem utolsósorban a polgármesternek, hogy valamennyien pozitívan álltak hozzá kezdeményezésünkhöz, a megvalósítás folyamatában pedig végig mellettünk álltak, ha kellett, segítettek is.

Hatalmas köszönettel tartozunk a helyi hangosító vállalkozásnak, a Sounds Goodnak is, akik technikai háttere – vetítő, vászon, állványok, hangfalak – nélkül még csak gondolatban sem tudtuk volna kivitelezni az ötletet.

Gondolom, elégedetten távoztak a nézők a filmvetítésről.

Igen. Remek este volt! Vastaps. Nem csak nekünk, szervezőknek, hanem a jelenlévő egykori színészeknek is. Akik az utolsó felvonás után lettek megkérve, hogy – ahogyan azt a régi szép időkben – álljanak ki a közönség elé egy nemes meghajlásra. A meghatottságot fokozta az is, hogy nem csak nekik, hanem a már elhunyt színészeknek is kijárt a taps. Köztük volt a rendezői feladatokat ellátó Zatyko Marika tanárnő is, Csáb pedagógustársadalmának és az iskola magyar tagozatának egykori meghatározó tagja.

Meghajlás – így ér véget általában egy színházi előadás, s ért véget a mozi is. Jó is, hogy véget ért, mert hirtelen feltámadt a szél, elkezdett esni, mennydörgött. Időben végeztünk, bár nagyon szerettük volna, ha a vetítés után még maradhattunk volna egy kis mulatságra, de a lényeg így is meg lett tartva. Az égiek kegyesek voltak.

Végszóként mit szeretnél még elmondani?

Mozi a Csillagok Alatt. Ezzel hagyományt fogunk teremteni Csábon, és várni fogjuk az „idegenből” idelátogatókat is nagy szeretettel. Hallanak még rólunk!

fotó: Miskei Ferenc archívumából