Negyvenhárom éve, 1981 márciusában mutatták be a Tűzszekerek című filmet, amely nem csupán a sportról, hanem a kereszténységről is szól. Hugh Hudson angol filmrendező alkotása a legrangosabb filmes elismerésekben és díjakban részesült. A mozgókép 1982-ben, az 54. Oscar-díjátadón négy aranyszobrot vihetett haza, többek között a legjobb filmnek járó kategóriában is győzni tudott.

A film cselekménye igaz történeten alapul. A 123 perces alkotás Harold Abrahams és Eric Liddell brit atléták küzdelmét mutatja be. Mindketten szeretnének ott lenni az 1924-es párizsi olimpiai játékokon (a nyári olimpia jövőre, 2024-ben szintén Párizsban lesz – a szerk. megj.), ám mindkét sportoló más-más eszményért és célért fut. Míg a zsidó származású Abrahams (Ben Cross alakításában) saját magáért és pozíciója megerősítéséért (a brit arisztokráciában), addig a skót Eric Liddell (Ian Charleson) Isten dicsőségéért fut. „Hiszem, hogy Istennek valami célja van velem. Amikor futok, érzem, hogy kedve telik bennem. Ha győzöm, Őt dicsőítem” – hangzik el a filmben.

Eric Liddell 1902-ben született a Kínában található Tiencsinben, misszionárius szülők gyermekeként. Gyermekkorában rendszeresen járt bibliaórákra és mindig segített a rászorulókon. Hazatéréséig ő is misszionáriusként tevékenykedett a Távol-Keleten.

Abrahams már a megismerkedésük előtt, riválisként tekint a skót atlétára. A film 46. percében találkoznak először egy londoni versenyen. Liddell a 100 méteres síkfutás versenyén nagy fölénnyel szakítja át a célszalagot, jóval Abrahams előtt, aki a vereség után még azon is elgondolkodik, hogy abbahagyja a futást. Szerencsére nem így lett! Brit színekben mindketten kvalifikálják magukat a párizsi olimpiára.

Liddell a Párizsba utazó hajón értesül arról, hogy a 100 méteres síkfutás előfutama vasárnapra esik. Bejelenti, hogy az Úr napján nem hajlandó versenyezni. Az erős hite és megingathatatlan álláspontja miatt, a közvélemény „áruló skótnak” nyilvánítja ki.

A párizsi fogadás estéjén behívatják őt egy terembe, ahol a Brit Olimpiai Szövetség vezetői mellett jelen volt a walesi herceg is (későbbi VIII. Eduárd angol király). Megpróbálják őt rábeszélni, hogy mégis versenyezzen, mégpedig a haza dicsőségéért és a királyért. „Az országokat Isten alkotta és a királyokat is. Parancsolatokat is ő adott és a parancsolat azt mondja, hogy a vasárnap az Ővé. Ezt a parancsolatot én meg szeretném tartani” – hangzott a válasz.

A kínos csendet egy másik brit futó, Lord Andrew Lindsay (Nigel Havers) érkezése töri meg, aki egy megoldási javaslattal áll elő. Ő a fogadás napján már begyűjtött egy olimpiai érmet, viszont a 400 méteres síkfutás kategóriájában még mindig érdekelt (melynek előfutamai csütörtökön lennének), ám hajlandó lemondani róla Liddell javára.

A 100 méteres síkfutás „visszavágója” Abrahams és Liddell között tehát elmaradt, előbbi nagy bánatára (vagy szerencséjére). Mindkét atléta megnyerte a „saját” számát. Abrahams 100 méteren, míg Liddell 400 méteren szerezte meg Nagy-Britanniának az olimpiai aranyérmet.

Természetesen a valóságban több dolog is máshogy történt, mint a filmvásznon (Liddell például nem Párizsba utazva értesült arról, hogy az előfutama vasárnapra esik, hanem korábban, ám futni e napon nem volt hajlandó).

Eric Liddell az olimpia után visszatért Kínába és misszionáriusként tevékenykedett tovább. A II. világháborúban Kína és Japán háborúban állt egymással. A brit kormány felszólította az angol lakosokat, hogy hagyják el az országot. Liddell a feleségét és gyermekeit Kanadába küldte, ő pedig Kínában maradt. 1943-ban a területet elfoglalták a japán erők és minden lakos hadifogolytáborba került. Liddell gyógyíthatatlan agytumorban szenvedett és 1945-ben, a felszabadulás előtt öt hónnappal hunyt el. Halála előtt Winston Churchill elérte, hogy néhány foglyot szabadon engedjenek, köztük Liddell-t is, ám ő átengedte helyét egy fogolytársának, aki állapotos volt.

A Tűzszekerek nem csak kiváló hangolódást nyújt a  most zajló párizsi olimpiára, hanem keresztény példamutatásával rávilágít arra, hogy mennyire elmélyülhet az Isten iránti őszinte és odaadó szeretet.

Fotó: Wikipédia