Kilenchárom esztendős korában elhunyt Duba Gyula Kossuth- és József Attila-díjas szlovákiai magyar író, kinek mások mellett olyan remek irodalmi alkotásokat köszönhet irodalmunk, mint például a Vajúdó parasztvilág (1974), az Örvénylő idő (1982) vagy az Aszály (1989) című regény.

Duba Gyula 1930. június 8-án látta meg a napvilágot Hontfüzesgyarmat községben, mely falu ma a Lévai járáshoz tartozik.

A II. világháború alatt, 1940 és 1944 között a Lévai Állami Gimnáziumban végezte tanulmányait, majd 1950 és 1954 között a kassai Gépészeti Szakközépiskolában (jelenleg: Szakkay József Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola) tanult.

Ezt követően, 1954 és 1957 között Pozsonyban, a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karán folytatott felsőfokú tanulmányokat. 1957 és 1959 között katonaként szolgált. Élete későbbi szakaszában Pozsonyban élt és alkotott.

 A Hét című képes hetilapot 1959 és 1968 között szerkesztette.  Később, 1968 és 1983 között az Irodalmi Szemle, majd 1983 és 1989 között a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztőjeként dolgozott. 1990 óta szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. 1993-ban vonult nyugdíjba. 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának is tagja volt.

Novellái és szociografikus regényei – mint például a Vajúdó parasztvilág – mélyen rögzítik a csehszlovákiai magyar falvak mindennapjait és sorsát. Bemutatják többek között a lakosságcsere és az életmódváltás – a parasztból munkás vagy értelmiségi – kihívásait és buktatóit.

Duba Gyula kezdetben humoristának készült, de később írói stílusában a szatirikus éleslátás került előtérbe. Regényeit, elbeszéléseit, szatirikus riportjait, karcolatait, humoreszkjeit, irodalomtörténeti tanulmányait, esszéit és kritikáit hatalmas élet- és ismeretanyaga teszi hitelessé.

Íme, egy idézet, mely a négyszeres Madách Imre-díjas (1967, 1970, 1975, 1982) szerző tollából származik: „Az írás nemcsak komoly, hanem bonyolult dolog is, mikéntjét és értelmét nem könnyű meghatározni, elmondani. A mű bennünk születik, a “mi” művünk! Mondhatnám, a mű mi magunk vagyunk! Ez az írás szubjektív oldala. De úgy vagyunk mi a mű, hogy a világot minősítjük általa, az életet hitelesítjük.”

Isten nyugosztalja!

Fotó: SZMIT