A Csemadok Szepsi Alapszervezete rendezésében portréfilmes bemutató előadást tartott február 20-án, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont dísztermében Pásztor Péter építész-professzor, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az organikus építészet Közép-Európában és elsősorban Szlovákiában is megjelenhetett.

A budapesti székhelyű Magyar Művészeti Akadémia megbízásából ötvenegy perces portréfilm készült „A lélekemelő” címmel. A film 2020-ban készült, operatőre Nagy István, rendezője T. Nagy Imre és fia, Imre.

A bemutatott filmen és az azt követő beszélgetésben megerősítést nyert a műépítész állítása: „Úgy érzem, legfőbb ideje elgondolkozni, hogy mi, építészek helyesen cselekszünk-e; hogy nem hagytuk-e magunkat elcsábítani egy olyan útra, ahol át akarjuk formálni a természetet a saját képmásunkra, elfelejtve azt, hogy a természetet és a környezetünket nem tudjuk legyőzni vagy átalakítani, ezekkel csak legföljebb együtt létezni tudunk – alázattal és tisztelettel!”

Munkássága folytán – mint mondta – szeretné elérni, hogy a házai otthonosak legyenek, olyanok, ahol az ember egyszerűen jól érzi magát. „Nekem minden ház templom – illetve mivelhogy semmit sem tanultam meg az életben jobban az építészetnél, ez az egyedüli eredeti módja annak, hogy Isten dicsőségét hirdessem!”

Építészeti pályájának centrumában a kis közösségek, az önkormányzatok számára kialakított épületek, terek és gyülekező helyek tervezése áll. Egyfajta tudatosan felvállalt furcsa, belső közép-európai periféria, ahol az épületek meghatározzák a települések arculatát, irányt mutatnak egy hivatalosan nem létező települési főépítészi rendszernek.

Egyik legsikeresebb alkotása a lónyabányai római katolikus templom. A kompozíció alapját egy-egy iránypont felé törő egyenes vonalak alkotják, egy olyan pont felé, amely már az épületen kívül helyezkedik el. Ezen a ponton áll az egyszerű háromlábú harangláb. Megalkotásakor a hozzá oly közel álló bányászok gondolatvilágából merített, akik számára a túlvilág gyakran egyenlő a föld belsejének sejtelmes világával. Neki úgy tűnik, hogy az eget is inkább a föld titokzatos mélységében keresték. A templom bejárata tulajdonképpen egy bányabejárat, amely mögött a látogató számára egy meglepően tágas, egyetlen iránypont felé törő perspektívájú földalatti terem nyílik; ennek falai és tetőzete egyetlen pontban – valahol a végtelenben, a téren kívül – találkoznak, életünket szimbolizálva, amely nem végződik földi pályafutásunkkal, de Isten felé tör.

Nagy köszönet és hála a Gondviselésnek, hogy munkássága folytán, alkotása a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont épületkomplexuma: körzetünk, városunk és a szűkebb pátriánk vallási, nemzeti, erkölcsi és művészi szinten gazdagabb lett. S felbecsülhetetlen lelki, szellemi és művészi értékeinket a felnövekvő nemzedékünk: gyermekeink, unokáink, diákjaink az áldott elődök szent örökségeként őrizhetik, ápolhatják, s kamatoztatva továbbadhatják lélekemelő elszántsággal.

Fotó: A szerző archívumából