A mai világban már nem egyszerű elhelyezkedni a munkaerő piacán. A munkáltatók fiatal, tehetséges és ambíciózus alkalmazottakat keresnek, akik ifjú koruk ellenére mégis kellő munkatapasztalattal rendelkeznek. Erre építve, a humoros képregényrajz kis óvodásokat mutat munkaruhában dolgozva. Azonban, mi van olyankor, amikor tényleg hároméves kis totyogóként kezded a leendő szakmádat?
Sokan még középiskolás korukban is vacilálnak, merre induljanak útjukon. Vannak, akik felnőtt fejjel jönnek rá pályafutásbéli tévedésükre. Azonban, kiváló ellenpéldának itt van az öt éve alapított Bagla Banda, melynek öt állandó tagja még most is tinédzser. A 15, 16, 17 és 19 esztendős fiatalok koruk ellenére nagyon kitartóak, szorgalmasak és tehetségesek, „szakmájuk”, a népi muzsika kiváló népszerűsítői. Az egyre ismertebb Bagla Banda klasszikus felállásban két hegedűsből (Kozma János és Tóth Bence), brácsából (Méhes Mihály), nagybőgőből (Méhes Gergely) és énekből (Pákozdi Dorina) áll.
Tóth Bence, a banda egyik tagja egészen fiatal korától fogva rabja a népzenének, ami mind a mai napig kíséri útját. Elmondása szerint mindössze csak három esztendős volt, amikor ütőgardonon kezdte pályafutását. A különféle hangszerek behatóbb ismerete után, most, 16 esztendősen már úgy érzi, hogy a zene nemcsak kikapcsolódás, hobbi, munka, hanem az élete elválaszthatatlan része, szinte már hivatás számára. Tőle kaptunk kicsit közelebbi betekintést a Bagla Banda világába.
Hogyan ismerkedtetek meg egymással?
Igazából nagyon egy ágról indítható az egész, ugyanis az énekesünkön kívül az egész csapat még kicsi korában a magyar komáromi Ördöngös Népzenetanodában kezdte a pályafutását. Itt Horsa István tanítványaiként nevelkedtünk, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Így kovácsolódott össze a csapat, ott ismertük meg egymást.
Mikor alakult meg a zenekar, és mióta működtök a jelenlegi csapatfelállásban?
Hivatalosan 2019 óta működik a zenekar. A Fölszállott a pávában kezdte a pályafutását kicsit más felállásban, ugyanis akkor még én sem, és az énekesnőnk sem volt a tagja az egésznek. A műsorban a középdöntőig jutottak a zenekar, ez egy szép eredmény volt. Utána, igazából 2020 nyarán a Figur tanfolyamok, valamint táborok során kovácsolódtunk még jobban össze. Ott csatlakozott először Pákozdi Dorina, az énekesünk. Én amolyan beugró ember voltam. Mivel mindegyik hangszeren játszom, ezért én voltam, aki helyettesítette bármelyik tagot, aki épp kiesett. Valamint nálam voltak a próbák. Aztán jött az ötlet, hogy csatlakozzak. Most pedig már lassan bő egy éve boldogítom a csapatot.
A 2019-es felállás óta csak bővült a zenekar, vagy esetleg történtek tagváltások is?
Én és az énekesnőnk csatlakozott, más változás nem történt. Mély barátsággal kezdődött, ami azóta is tart. Nagyon úgy tűnik, hogy most van még a felfutási időszak.
Merrefelé, és milyen eseményekre hívnak muzsikálni benneteket?
Sokfelé hívnak bennünket. Most például van egy nagyon nagy projektünk, Felvidéki Banda címmel, ami a Sajó Bandának a kezdeményezésével indult, és öt felvidéki zenekar van benne. Oda is beválogattak minket és nagyon örülünk neki, óriási megtiszteltetés ért bennünket. Szuper csapattal dolgozunk.
Igazából, sok helyre hívnak még minket, például táncos koreográfiához zenei kíséretnek, vagy akár gyerekeknek táncházat tartani, koncertekre, például a komáromi PLATZ-ba. Tehát széleskörű a kínálat. Amit magunkban különlegesnek tartunk az az, hogy a népzenén belül kifejezetten a Mezőség felé specializálódunk. Innen indult el az egész táncházmozgalom, így ez az egész anyaföldje lényegében, valamint a szívünkhöz nagyon közel áll ez a zene. Ezt a nagyobb tájegységet próbáljuk minél részletesebben, pontosabban, stílusosabban elsajátítani. Néha azért ki-kikacsintgatunk, de főként a Mezőség a „miénk”.
Avass be kicsit minket, kérlek, hogyan is zajlanak nálatok a próbák, egyeztetések és megbeszélések.
Nyilván minden héten van próba, ha van felkérés – lekopogom, még nem volt olyan, hogy nincs felkérés. Ha van felkérés, megmondják, mit kérnek és akkor megbeszéljük, hogy mit akarunk zenélni, és mennyi időt. Ilyenkor azt próbáljuk folyamatosan. Mindenki bele tudja tenni a kreatív részét, de mindig kikérjük a másik véleményét. A próbák általában nálam zajlanak. Viszont idén kicsit szétszórtabb lett a csapat, ugyanis van két egyetemistánk, mind a ketten Győrben vannak. Ketten Komáromban – az énekesünk és a bőgősünk. Én pedig Budapesten vagyok. Heti két próbánk van, az egyiken nem tudok jelen lenni, a másikra viszont az énekesnőnk, illetve a bőgősünk nem tud jönni egyéb elfoglaltságokból. Keddenként elpróbáljuk, azt, amit ők átvettek az előzőn. Igazából, azért így is eléggé össze tudunk kovácsolódni, családias a hangulat, egy húron pendülünk. Mi igazából először táncházban kezdtünk örömzenéléseket csinálni. Majd onnan jöttek folyamatosan a felkérések. Ott figyeltek fel ránk.
Mivel több hegedűs is van a csapatban, ezért hogyan szoktátok beosztani, ki viszi a prímet.
Ugye ketten vagyunk hegedűsök, Kozma János meg én. Az, hogy mikor ki viszi a prímet változó, mivel mind a kettőnknek megvannak a gyengeségei, erősségei. Függ attól is, éppen milyen kedvünk van. Én egyébként főállásban hegedűn játszom. Máskor inkább brácsa, mert több helyen is előfordul, például a palatkaiban, hogy két brácsa van.
A zenekarnak több kiskorú tagja van, így hogyan tudjátok megoldani a fuvarokat?
Én Komáromból vagyok, ketten Keszegfaluról, egyikünk Magyarországról, Kisbélből, az énekesnőnk pedig Érsekkétyről származik. Általában a brácsásunk, Méhes Mihály az öccsét, illetve engem visz. Az énekesnőnket a szülők nagyon segítőkészen szállítják bárhova. János pedig külön autóval jön.
Hogyan viszonyulnak a szülők a zenekarhoz?
A szülők nagyon támogatnak, ezt mindannyiunkról el lehet mondani. Örülnek neki, ha bármelyikünknél zene szól a családban. Nincs olyan soha, hogy csend lenne. Gyakran zenélgetek, esetleg átjönnek a srácok és akkor együtt muzsikálunk.
Mi a személyes véleményed a csapatról?
Igazából ennél jobb csapatot nem is kívánhatnék. Mindenki beleteszi a munkáját, gondolkodik, segítőkész, úgyhogy ez tényleg egy zseniális közeg.
fotó: Bagla Banda archívuma