„S ekkor Lukács Jenő maga feküdt rá, élete kockáztatásával az ingó homokzsákra, összetartván őket, míg mások gyorsan többet hordoztak köré, amivel lenyomhatták. Veszélyes munka az ilyesmi. A feltörő buzgár nemcsak a homokzsákot nyelheti el, de vele együtt az embert is.”

– olvasható a 400 oldalas visszaemlékezések és kordokumentumok gyűjteményéül szolgáló könyv hátoldalán. A Hanesz Éva szerkesztette műben, mely Árvíz Nagykeszin (1965) és a falu újjászületése címen jelent meg. A szerkesztő elsősorban saját édesapja írásait használta fel a könyv elkészítéséhez, aki szinte percről percre örökítette meg a falut gyakorlatilag elpusztító árvizet.

A kötet azonban nemcsak a természeti katasztrófának állít emléket, hanem a kesziek élni- és tenni akarásának is. A könyv második része az eleinte elkeseredett, aztán mind bizakodóbb újjáépítési munkákról szól. Arról, hogyan tudott megküzdeni a falu a természet megállíthatatlanságával. Arról, hogyan tudta ismét élhetővé tenni azt, amiről sokan már lemondtak.

Március 13-án délután a komáromi Zichy-Pontban a könyv szerzője, Hanesz Éva mutatta be a kötetet. A közönség soraiban többen is helyet foglaltak, akik nemcsak híradások útján ismerték az eseményt, hanem maguk is szenvedő alanyai voltak. Szintén tiszteletét tette Csóka Lajos, Nagykeszi polgármestere. Hanusz Éva mind a könyvben, mind pedig a bemutatón hangoztatta, hogy művét a keszieknek ajánlja, örök emlékül.

„Ez a könyv azzal a céllal íródott, hogy az 1965-ös nagy csallóközi dunai árvízről Csicsó, Kulcsod, Gúta és Nagymegyer után Keszi is könyvet adjon ki, megörökítvén a község lakóinak mérhetetlen erőfeszítését a vízzel szemben. Az igyekezetüket, hogy az árvíz okozta károkat minél hamarabb helyreállítsák és újra felépítsék szeretett otthonaikat, ahova lassacskán visszatérhet az élet és a falu elindulhat a fejlődés útján, hogy mára már csodálatos virágzó kisközséggé váljon”

– írja a szerző. A könyvbemutatón részt vett Hanusz Éva édesanyja is, közösen emlékeztek vissza néhány napra, pillanatra, melyek örökre, kitörölhetetlenül belevésték magukat az emlékezetükbe.

fotó: a szerző