Biztos jó embernek adtuk a lapátot?


Hárman ülnek az étkezőasztalnál, levest kanalaznak. A szülő kíváncsian méregeti balján a fiatalembert. A lánya hozta bemutatni. Zenész, azt mondja. Van neki jó nagy gitárja is, és ebből kívánja megkeresni a napi betevőt. Meg eltartani a családját, ha majd egyszer lesz neki. Nem túl fényes kilátások – gondolja a szülő, már tapasztalatból. „Az előző barátod jobban tetszett, az az építész. Annak legalább volt szakma a kezében” – ítélete szíven üt és haragot gerjeszt. Egy tinédzser bármikor képes megélni haragokat. De vajon nincs-e igazság a pattogtatott szavakban? Dilemma.
fotó: a szerző

Az Árgyélus – nyári színjátszótábor utolsó napján látogattunk el a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskolába. Mezítlábas gyerekek és fiatalok között imbolyogtunk az iskolai székekből kialakított nézőtér felé. Bezzeg az én időmben nem volt ilyen klassz lehetőség – villan át az agyamon, mikor megtudom, hogy ottalvós: a tantermekben lerakott matracokon pihennek. Bár ez a korosztály sosem érzi fáradtnak magát. Ahogyan talán éhesnek sem, mert az egyik padon méretes ládában csokis kalácsok halma, mellette ínycsiklandó pizza szeletek – elfogyasztókra várnak.

fotó: a szerző

Tizenhatodik éve szerveződik már Aranyoson a „drámázás”. Tizenhat év nagy idő! Egy egész generáció felnő ennyi idő alatt. Biztató és bizsergető, hogy ennek a művészeti, önmegvalósítási ágnak töretlen a népszerűsége. Idén tizenhatan érkeztek: voltak köztük visszatérők az előző évekből, voltak újak is. A nemek aránya feltűnő: tizennégy lány és két fiú. Érdekes: a hivatásos színházaknál fordított szokott lenni az arány, döntő többségben a férfiak javára. Épp próbálni készülnek. Július 7-én indult a tábor, összeraktak egy ötvenperces előadást. „A Zember tragédiája.” Időközben megtudom, hogy nem színészkedni érkeztek a táborba. Sokkal inkább megélni önmagukat, vágyaikat és félelmeiket egy olyan közegben, ahol gátlások nélkül el lehet mondani mindent. A laikusok úgyis azt hiszik, ez csak színház. Vajon valóban csak az? Dilemma.

fotó: a szerző

Megkérdeztük a színjátszó táborba érkezőket, hogy mi érdekli őket, milyen közös témáink vannak. Szó szót követett, és eljutottunk a szorongásig. A félelmekig, a megfelelési kényszerig. Sajnos a Z-generációban ezek tipikus problémák. Ezért is lett a darab címe » A Zember tragédiája« , amelyben a »Z« a mai kor fiataljaira utal. Elmesélték azt is, mennyit dilemmáznak ezeken a dolgokon, s hogy ezek mennyire képesek befolyásolni az életüket. Az egész előadást igyekeztünk kihegyezni arra, hogy egy-egy döntés milyen hatással lehet az életükre. Vegyünk a darabból egy klasszikus példát: felvesznek egy egyetemre vagy egy gimibe, de a gyermekkori barátaim nem oda mennek. Ilyenkor jön a gondolkodás, melyik legyen a jó döntés. Válasszam azt, amelyik szakmailag, egzisztenciálisan javamra válhat, vagy tartsak a barátokkal, mert abban a közegben akarok tovább élni? Dilemma”
Matusek Attila és Zsidek Pál is megjelennek a darabban
fotó: a szerző

– tájékoztat Matusek Attila, a darab egyik rendezője. Hozzáteszi, a játszók kiválóan improvizáltak, abból írták az előadást Zsidek Pállal közösen. Ők ketten már tíz éve foglalkoznak a nyári táborok során a színjátszás iránt érdeklődőkkel, az Árgyélus maga pedig idén a tizennyolcadik évéhez érkezett.

fotó: a szerző

Az a legérdekesebb, hogy valahogy mindig ők dobják be a legnehezebb, legkeményebb témákat. Rá kellett döbbennünk, hogy nekik nem a finomkodásra van szükségük, hanem inkább arra, hogy partnerként kezeljék őket. A tábor elején volt egy gyermekszületéssel kapcsolatos improvizációjuk, akkor azt mondtuk, érdemes lesz ezt a témát kibontani, alaposabban körüljárni. Éreztük, hogy nem kell őket félteni ettől. Kialakult közöttünk egy bizalom: komolyan vesszük őket és a témát egyaránt”
fotó: a szerző

– teszi hozzá Attila, mikor az előadás egy olyan részére utalok, ahol a gyermekvállalás, annak lehetetlensége, valamint az adoptálás kerül megvilágításba. Öröm tükröződött a szemében, miközben arról mesélt, az elmúlt tíz év alatt, mióta rendez a színjátszótáborban, első alkalom volt, hogy a színészmesterségről is komolyan tudott beszélgetni a játszókkal, nem csak a szöveg- és jelenettanulás volt téma.

Rendezői instrukciók előadás előtt
fotó: a szerző

Amikor jelen írás megjelenik, már túl lesznek a bemutatón. Szüleik, nagyszüleik, barátaik, ismerőseik előtt játsszák el a Z-generáció kisebb-nagyobb tragédiáit. Kár, hogy nem tudtam ott maradni, mert olyan kíváncsi lettem volna a reakciókra! Biztos vagyok benne, hogy sok szülő volt, akik most szembesültek először ezekkel, a gyermekeiket foglalkoztató problémákkal. Most tudatosult bennük, mekkora mélységek vannak csemetéikben, hogyan élik meg a körülöttük őrült sebességgel pörgő-forgó világot. Most jöttek rá, mi dúl a fejükben, a szívükben. De vajon tudják-e, lehet-e megfelelően kezelni? Dilemma.

fotó: a szerző

S hogy mi a megoldás? Nos, az Árgyélus – nyári színjátszó tábor bentlakói erre is tudták a választ. Íme egy egyszerű, mégis pompás recept „A Zember tragédiája” című darabból:

Szidjuk a sok unokát, meg a szar politikát, minden este abszintot iszunk.”

fotó: a szerző