A zene, mint olyan már ősidők óta az emberiség szerves részeként létezik. Egyes kutatók úgy vélik, hogy léte még a beszéd kialakulása előtti időkre tehető, mondván, hogy a természet, az állatvilág, illetve az emberek által végzett cselekvések zajait, neszeit próbálták különféle módokon utánozni. A kezdetleges zörejektől mára már nagyon hosszú utat tett meg.

Az egyes történelmi korszakok mind hozzájárultak fejlődéséhez, mely által a mostani, 21. századi világunk polgárai számtalan formájában, műfajában találkozhatnak vele. A dallamok és stílusok végtelenjének valamely formája mindenki szívébe könnyedén belopja magát. Akadnak, akik a klasszikusokra esküsznek, valakik a rappért rajonganak, mások rockra alszanak el, és így tovább… A hangok csodás kompozíciója nap, mint nap körülölel minket és tudattalanul fejti ki ránk gyakorolt hatását.

A tudósokat már évtizedek óta foglalkoztatja a zene, mint tudományág. Vizsgálatok bebizonyították, hogy ezen rezgések az élet minden területén kifejtik jótékony tevékenységüket. Pozitívan befolyásolják kedélyállapotunkat, megvigasztalnak, átsegítenek a nehezebb időszakainkon. A lélekre gyakorolt változások kedvező következménye, hogy a testi tüneteket, fájdalmat és betegségeket is tudják enyhíteni. És ehhez elég csupán hallgatnunk a zeneszót. Viszont, mi történik akkor, amikor valamilyen hangszeren mi magunk játszunk?

A hangszeres muzsikálással kapcsolatban szintén több tudományos publikáció jelent meg. Már korai iskoláskorban kedvező választani egy szívünkhöz közeli, kedves, megnyugtató hangzást előidéző eszközt. Ez általában a zongora, hegedű, gitár vagy a furulya szokott lenni, annak megfelelően, hogy milyen zenei képzést tudnak a lakóhelyünk környékén biztosítani. A rendszeres gyakorlás növeli a kicsik koncentrációképességét, fejleszti memóriájukat, összehangolja a jobb és bal agyfélteke működését… – és még naphosszat sorolhatnám. Elég csak megfigyelni a “zenél” szó összetételét. Nem hiába lett a zenÉL második szótagja az él.

Ez a mi ízes magyar nyelvünkön sok mindent megmagyarázhat. Aki igazán, szívvel-lélekkel muzsikál, annak kisugárzása, arcának koncentrált, ám felszabadult vonásai, hangszerének rezgései más embereket szívét is megérintik. Konklúzióként így bátran kijelenthetjük, hogy a zeneszó az előadó és a hallgató személyére egyaránt kifejti áldásos hatását. A művész és a műkedvelő igazán élnek, együtt rezegnek, a pillanatban vannak, csak a „most”-ra összpontosítanak.

A modern kor több formában kínál lehetőséget valamely hangszer megszelídítésére. A könyvek, internetes segédanyagok szintén jó segítőtársnak bizonyulnak, ám közel sem olyan effektívek, mint egy hús-vér mentor személyes patronálása alatt történő fejlődés. A városokban fellelhető zeneiskolák, azok falvakra kihelyezett részlegei minden érdeklődő előtt tárt kapukkal nyitva állnak és rendszeresen biztosítják a hangszeres képzéseket kezdő és haladó szinten egyaránt. Azonban a zenészképző intézmények falain kívül is akadnak jólelkű mentorok, akik önzetlen módon, fáradságot nem kímélve próbálják lehetővé tenni a muzsika (szintén) színvonalas oktatását a valamely zenei alapokkal rendelkezők számára, hogy ezáltal neveljék ki a következő generáció nagy művészeit.

Ámbár ezen újkeletű lehetőség egyelőre csak a népzenei világ szerelmeseinek jelent jó hírt. A 2022-es iskolai tanévben Csallóközbe is elérkezett ezen Magyarország által támogatott program, mely keretein belül először csak Dunaszerdahelyen, majd az idei (2023/24) iskolai év megkezdésével két csallóközi városban valósult meg. A 2024-es esztendő kezdetével egyelőre pedig az egyházgellei kultúrház havonta egyszer hangos a gyermek, ifjú és felnőtt népi muzsikát tanulni vágyó hangszeres játéktól. Az egyes alkalmak során a népzenének mindig más-más formáját, tájegységi jellegzetességeit igyekeznek szorgalmasan elsajátítani, majd pedig fokozatosan tökéletesíteni a tanulók.

A 2022-ben elindított csallóközi népzenei képzéshez a budapesti Hagyományok Háza keresve sem találhatott volna tökéletesebb oktatókat, mint az állandóan fejlődni és tanulni vágyó Pósfa zenekar tagjait.

A pontosabb képalkotás érdekében inkább hallgassuk meg (olvassuk el) Iván Péter, a Pósfa zenekar prímásának a gondolatait, hogyan is vélekedik Ő ezen kezdeményezésről.

Kezdjük is a legelején… “A Csallóközi Tánccsoport vezetője, Oláh Attila nyújtott be egy népzenei tanfolyam támogatásáról szóló pályázatok a Magyarországon működő Hagyományok Házának. A sikeres pályázat kihirdetése után pedig Farkas József, a Hagyományok Háza egyik munkatársa keresett fel mindet azon lehetőséggel, hogy az intézményük szívesen támogatná a hangszeres népzenei oktatást a Csallóközben is, és szeretné, hogy Mi vállaljuk el a “mentorszerepet”. A személyes találkozás, valamint a telefonos egyeztetések után végül 2021 októberében meg is kezdődött a közös munka. Ami az oktatandó tananyagot illeti, csak annyiban volt megkötve a kezünk, hogy népzene legyen. Így Mi, a zenekari tagok megegyeztünk, hogy elsősorban, kezdés gyanánt az itteni, felvidéki régiókat vegyük górcső alá. Először Vág-Garam közi és magyarbődi zenével foglalkoztunk, majd rábaközi és sárközi következett, idén pedig szatmári dallamokkal ismerkedünk.”

A havi egy alkalommal megrendezett kurzuson életkortól függetlenül bárki részt vehet, azonban fontos “feltétel az alapfokú hangszeres tudás és a hangszerismeret, mivel a diákok hallás után tanulnak”. Az oktatók ezáltal az oktatás autentikusságát is meg kívánják őrizni, ugyanis a régi időkben még nem kottából sajátították el a dallamok ismeretét. Azonban, hogy a diákoknak jobban menjen az otthoni gyakorlás, igény szerint rendelkezésre bocsátanak kottákat, illetve régi zenés gyűjtéseket is. A megközelítőleg három órába sűrített tanóra jó alkalmat biztosít az egyes tájegységek jellegzetes zene stílusának a fokozatos elsajátítására, dallamismeretek bővítésére és a felmerülő kérdések megvitatására is.

“Az oktatás keretein belül főleg a vonós hangszerekre fókuszálunk, így a hegedűre, a brácsára és a nagybőgőre. Azonban néhol játszottak dallamot és kíséretet egyaránt fúvós hangszereken is, ezért lehetőség van még furulyán, klarinéton és tárogatón is tanulni. Bár a “fúvós csapat” nem mindig ugyanazon régió muzsikáját játssza. Ők, most például moldvai és dunántúli ugrós zenét szólaltatnak meg.” A szinte egész délelőttös foglalkozás záróakkordjaként mindig egy “közös zenélés, vagyis összejátszás van, hogy a résztvevők hallják, hogyan is szólalnak meg az egyes hangszer-szekciók által tanultak egy zenekaron belül.”

Az egyes “tanévek” végén, a zeneiskolákhoz hasonlóan, egy “közös koncerten mutatják be a növendékeink, hogy mit is tanultak. Ez a Csallóközi Táncegyüttes gyermekgáláján, szokott megtörténni, melyet valamikor az ősz folyamán szoktak megrendezni. Itt egy nagy közös zenekarként léphetnek közönség elé az adott tájegység muzsikájából megtanult dallamokkal. Azáltal a hozzátartozók, szülők és nagyszülők is láthatják és hallhatják a fejlődésüket. Ez a sikerélmény pedig tovább ösztönözheti a fiatalokat a zenélésre. Valamint nekünk is jó látni milyen messzire jutottál el a diákjaink!”

Zárszóként Péter még megosztotta velünk azt is, hogy “nagyon örülök annak, hogy az ingyenes kurzusainknak vannak állandó látogatói, valamint kicsinyenként gyarapodik is a tanulni vágyó száma. Már ezen támogatott oktatás előtt szintén fontolgattuk, hogy foglalkozzunk népi muzsika tanításával, ugyanis a környékünkön ez a fajta zene nem érhető el olyan egyszerűen – vagyis a zeneiskolák nem foglalkoznak vele, és a népi zenekarok sem gyakoriak. Ez a lehetőség pedig kapóra jött nekünk, örültünk a felkérésnek! Így talán nagyobb réteghez el tudjuk juttatni és meg tudjuk szerettetni velük ezt a fajta zenét, könnyebben átadhatjuk tudásunkat az érdeklődőknek, valamint ezáltal továbbadjuk a magyar zenei kultúra egy részét a következő generációnak. Bízunk abban is, hogy a növendékeink a jövőben intenzívebben fognak foglalkozni a magyar népi muzsikával és akár további zenekarokat is alapítanak majd!”

Fotó: Iván Kamilla