Az ipolyhídvégi származású Illés Ivett már alapiskolás korában is rendszeres résztvevője volt a Csemadok által szervezett járási szavalóversenyeknek. Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon, de máig megmaradt a versek iránti szeretete. Igaz, időközben házassága révén átkerült a határfolyó túlsó oldalára. A sokoldalúan tehetséges Majer-Illés Ivettel beszélgettem.

Kedves Ivett! Bemutatkozásként mit szeretnél elmondani magadról?

Idén töltöttem be a harmincadik életévemet, és immáron hét éve Ágoston gyermekem büszke édesanyja vagyok. Általános iskolai tanulmányaimat az  Ipolybalogi Ipolyi Arnold Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában kezdtem.

Itt szerettem bele az irodalomba, ami a későbbi sikereimben, és a karrierem kibontakozásában is nagy szerepet játszott. A rimaszombati Kereskedelmi Akadémián érettségiztem, tanulmányaimat a komáromi Selye János Egyetem Gazdaságtudományi Karán folytattam, és ott diplomáztam. Bár a gazdasági szak volt az, ami meghatározta a tanulásba vetett energiámat, mindig is színésznő szerettem volna lenni. A TV2 Akadémián végeztem tavaly műsorvezető-szerkesztő-riporter szakon, ahol nagyon sok hasznos dolgot tanultam, valamint felvételt nyertem Bánfalvy Ágnes Színészképző tanodájába, ahová végül nem mentem el. Hogy miért? Az majd később talán kiderül. Nagyon szeretek kirándulni, új helyeket felfedezni. Édesanyám Ausztriában él, így minden évben lehetőségem nyílik a csodás Alpok adta természeti kincseket megcsodálni. Nem áll tőlem távol a sport sem, pingpongozni, focizni, és tollasozni is szeretek. Szeretek Ágostonnal játszóházba járni, ahol én is ugyanúgy csúszdázok, mint egy kisgyermek.

Többször eljutottál a Tompa Mihály Országos Verseny döntőjébe, ahol mind versmondásban, mind prózamondásban aranysávos besorolást értél el. Hol és mikor kezdtél el szavalni, honnan ered a versek iránti vonzódásod?

A Tompa Mihály szavalóversenyt mindig Rimaszombathoz kötöttem. Fontos megemlítenem Kovács Ildikó tanárnőmet, akinek végtelenül hálás vagyok, hogy az irodalom és a versek szeretetére nevelt engem. Ő volt az, aki az órák után ott maradt velem és addig gyakoroltuk a szavalást és annak titkos előadásmódját, amíg az tökéletesen nem ment. Megnyertem a 2021-es versenyt, ami a mai napig kedves emlékként él bennem. Aztán már itt Balassagyarmaton, a szülővárosomban a zsűriszékben ültem a Mikszáth Kálmán Vers- és Prózamondó versenyen, amit többször megnyertem még diákként, s amire nagyon büszke vagyok. A versek számomra lelki feltöltődést jelentenek, és ha kérdeznek engem egy-egy interjú alkalmával, úgy szoktam fogalmazni: “A verseket nem elmondani, hanem átadni kell. De azt úgy, hogy az ember szívéig-lelkéig eljusson, s megtalálja benne, ráismerjen az életében átélt egy-egy pillanatra.”

A szavalás, mint hobbi, már egészen kislánykoromban kezdődött, amikor az ipolyhídvégi templomban olvastam fel a szentleckét, könyörgéseket, majd az ipolybalogi iskolában Karosi-Balogh Annamária tanárnő indított engem szavalóversenyeken. Akkor jöttem rá, hogy „talán tudok szavalni“, amikor Mikszáthtól a Bede Anna tartozása c. novelláját adtam elő Balassagyarmaton, és az akkori zsűri egyik férfitagjának szemébe könnyeket tudtam csalni. 

A komáromi Selye János Egyetem Közgazdasági Karán diplomáztál. Onnan hová vezetett az utad?

A Selye János Egyetemen egy évet tanultam nappali tagozaton, s eközben csatlakoztam a Felvidéki Mária Rádióhoz, ahol Lépes Lóránt atya felajánlotta, hogy önkéntes technikusként tevékenykedhetek a stúdióban, híreket olvastam, ami nagyon tetszett nekem. Majd úgy láttam jónak, hogy levelező tagozaton folytatom a tanulmányaimat, így a Prysmian MKM Magyar Kábel Művek Kft.-hez nyertem felvételt Balassagyarmatra, ahol közel 10 évet dolgoztam irodavezetőként. A munkám mellett a rendvédelmi szerveknek dolgoztam, tolmácsoltam szlovák és angol nyelven, valamint a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Technikum óraadó tanáraként is dolgoztam, logisztikát és beszerzést tanítottam a felnőttképzésben résztvevőknek. 

2020-ban kerültem a Mikszáth Kálmán Technikumba, ahol két évet tanítottam. Azt hittem egyszerű lesz, de nagyon nem az. Emlékszem, mikor legelőször írattam dolgozatot a diákjaimmal és olyan büszke voltam rájuk, mikor beírtam a jó jegyeket. Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy itt az osztályozási rendszer másképp működik, vagyis az ötös a legjobb jegy. Másnap szomorúan ültek és nem értettem, mi bajuk. Rengeteget kell készülni, tanulni az órákra, még tanárként is, hisz azt a tudást kell maximálisan átadni, amit én magam is tanultam akár az iskolapadban, akár a munkám során. Hetente 2-3 alkalommal, délutánonként volt a tanítás, így nem ment a Kábelgyári munkám rovására. 

Mikor kerültél kapcsolatba a médiával?

A színpadon érzem magam a leginkább otthon, ezért úgy gondoltam, hogy meghozok egy nehéz döntést. A helyi médiacégnél próbáltam elhelyezkedni. Sem tanárként, sem pedig irodavezetőként nem dolgoztam már, persze a tolmácsolás megmaradt a mai napig. Nagyon nehéz egy ilyen médiacéghez bekerülni. Több fordulón kellett teljesíteni: tudósítás, cikkírás, riporterkedés, műsorvezetés. A Nógrád és Pest vármegyében is hallható Megafon Rádióhoz nyertem felvételt. Nemcsak hírszerkesztőként, hanem hírolvasóként is helytálltam. Riporterként rengeteg rendezvényen, eseményen vettem részt.

Ha azt mondom, TV2 Akadémia…

A TV2 Akadémiát 2022-ben kezdtem, ahol szintén rengeteget tanultam. Volt szerencsém dolgozni a Sztárban Sztár leszek!-ben stábtagként és háttértáncosként, részt vettem a 2023-as Ázsia Expressz c. műsor utómunkálataiban, valamint a Zenebutik csatorna műsorvezetője is voltam. Sokan tanítottak, mint például Németh Lajos, Kadlecsek Krisztián, Pachmann Péter, és Csehy András. 

Jó együttműködést alakítottál ki a Balassagyarmaton élő Jakus Éva költőnővel…

Jakus Évit évek óta ismerem. A szalagavatói ruhámat abban a butikban vettük, ahol ő dolgozik. Akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer mekkora sikereket érhetünk el. A koronavírus járvány közben elkezdtem olvasni a közösségi médiára posztolt verseit és arra gondoltam, hogy miért ne mondhatnék el egyet. Írtam neki, s elküldtem az első amatőr videóverset. Nagyon tetszett neki, utána együtt kezdtük gyártani a verses videókat. S egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy az egyiket már közel 185 ezren nézték meg. Kaptuk sorra a felkéréseket: esküvőkre, ballagásokra és különféle rendezvényekre. Évit nagyon tehetséges embernek tartom, s az egyik TV interjúban, amit én készítettem vele, elmondta, hogy ezt az “erőt” odafentről kapja. Az ő írásai számomra szívet-lelket melengetőek és elgondolkodtatóak. Évinek tavaly 9 verse jelent meg a nyíregyházi Pegazus TV és Médiaoktató Kft. által meghirdetett Magyarok a világhoz – Mi jöhet még? 2023 c. antológiában, melyre én is elkísértem őt.  Igazából én mindig azt mondom, hogy mi ketten egyfajta egységet alkotunk. Ott ismerkedtem meg Sebestyén Márta újságírónővel, akitől rengeteg hasznos tanácsot kaptam. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy olyan költő szavait tolmácsolhatom, akinek írásai hozzám a legközelebb állnak. 

Mi az, amit nem kérdeztem, de fontosnak találod elmondani?

Az idei nyáron leginkább műsorvezetőként dolgoztam különféle rendezvényeken. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Ágoston fiammal a magyarországi Cinema City-ben is szerepelünk mostanában. Nemrégiben a Garfield c. mese promófilmjének szereplői voltunk. Az idei inámi Mézfesztivál, és a balassagyarmati Palóc Búcsú műsorvezetője is voltam, utóbbiban Papp Sándorral  közösen vezettük le ezt a jeles napot. A Balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatónője, Golyán Krisztina egy hozzám szintén nagyon közel álló személy, rengeteg felkérést kapok tőle. A szülővárosom főterén Fráter Erzsiként is kipróbálhattam magam szoboravatás alkalmával, könyvbemutatókon, és megannyi eseményen akár műsorvezetés tekintetében, akár szavaltam vagy épp felolvastam egy-egy könyvből. Úgy érzem, hogy ez a tevékenység áll hozzám a legközelebb, és nem tudni, mit hoz az élet, de egy biztos: fontos, hogy az emberek szeressék egymást, hisz ebben a rohanó világban annyi rossz történik. Mindennek a kulcsa a SZERETET!

fotó: Majer-Illés Ivett archívuma