ARCHÍV: Korda György és Balázs Klári rengeteg sikeres évet tudhat maga mögött, ám lehet, hogy sosem rajongtak értük annyian, mint az elmúlt pár évben. A Reptér című slágerre nulla éves kortól százig mindenki mulat. Nagyobbnál nagyobb koncerthelyszíneken és fesztiválokon lépnek fel évente. A házaspár a dunaszerdahelyi koncertje előtt interjút adott lapunknak.

Ön mindenki Gyuri bácsija. Szólíthatom én is így?

Korda György: Persze, de akár Gyurinak is!

Gyuri bácsi nemrég egy interjúban azt mondta, hogy ha valaki 66 évvel ezelőtt azt mondja, hogy ennyi fiatalnak énekel majd, akkor azt kineveti. Milyen érzés a fiataloknak énekelni?

Gy.: Varázslatos dolog ez a kettősség, az én korom és a fiatalok, de úgy érzem, hogy valódi szeretet és szimpátia alapján van. Egy előadónak ez az élet csodája.

Hogy élik meg a Reptér című dal sikereit?

Balázs Klári: A pályánk során mindig azt éreztük, hogy az adott pillanatban vagyunk a legsikeresebbek. Tavaly a Sziget fesztiválon, korábban egyetemi fesztiválokon is felléphettünk a fiataloknak, nagy sikerként éltük meg ezeket. Mindig igyekszünk megújulni, és a maximumot nyújtani, de nagyon nagy boldogság, felemelő érzés, ami most velünk történik.
Gy.: Nagy izgalom van bennünk, mert Dunaszerdahelyen még a reptér óriási felfutása óta nem voltunk.

Követik a trendeket, hiszen aktívak a Facebookon, de még a TikTokon is. 

K.: A Facebook oldalt én vezetem, de csak egyet, a hivatalosat. A többi kamu, lejárató oldal, sajnos gyakran találkozunk ilyennel. Egy menedzsmenttel dolgozunk és ők mondták, hogy legyen TikTok csatornánk is. Először nem is értettük, mit kell ott csinálni, de rettentő jópofa lett és olyan hirtelen mutattak nagy érdeklődést iránta.
Gy.: Nem sejtettem, mi lehet, megkérdeztem Klárikától, hogy mi az a titok.
K.: Én meg mondtam neki, hogy Gyuri, az nem titok, hanem TikTok! (nevet)

Gyuri bácsi mindig izgul a koncertek előtt. Van esetleg valami fellépés előtti rituáléja, ami enyhíti az izgalmát?

Gy.: Rituálém nincs, de már most izgalomban vagyok, hiszen nem mindennapos helyszín nekünk Szlovákia. Olyan belső izgalmam van amiatt, hogy fognak fogadni, a vérnyomásom is biztos magas. Azt mondják, ez egy jó fajta izgalom. Azért szeretek a feleségemmel fellépni, mert megnyugtat, egy biztos pont számomra.
K.: Nekem is van természetesen, minden alkalommal, hiszen minden színpad más, minden közönség más. Mindig a maximumot kell nyújtani, mi maximalisták vagyunk, úgyhogy izgulunk egészen addig a pillanatig, míg a színpadra nem érünk. Amikor már fent vagyunk, és látjuk a fogadtatást, a sok mosolygós arcot a nézőtéren, akkor megszűnik a világ. Ez olyan, mint egy szeánsz, elindul és az első daltól az utolsóig énekelnek velünk és nagyon-nagyon jól érezzük magunkat együtt.

Ma is folyamatosan tanulnak, még a huszonévesektől is – nyilatkozták. Mit lehet a fiataloktól tanulni?

Gy.: Mindenkitől lehet tanulni, pláne a jóktól. Ne gondoljon nagy dolgokra, például színpadi megjelenítés, hangok eléneklése, mozdulatok, de bármi lehet, akár egy szóvicc, egy szójáték. Én azt vallom, hogy a jót ellesni, eltanulni, sőt még lemásolni sem szégyen. Klárika is ugyanúgy érzékeny a tanulásra.
K.: Abszolút, van, aki tud valami olyat nyújtani, amire odafigyel az ember. Nagyon átvette a könnyűzenei piacot a rap. Számomra a rap nem igazi zene, rengeteg kamu belefér, nem kell különösebb hangszerelés és énektudás, talán csak egyfajta gátlástalanság kell hozzá. Nem az én műfajom, de akik jó technikával, jól énekelnek, azoktól én is szívesen tanulok, például a Blahalouisiana zenekar is ilyen.
Gy.: Csak olyasmit tud az ember átvenni, amit meg tud csinálni. Tehát, ha valaki azt mondja nekem, hogy rappeljek, azt nem tudom megcsinálni.
K.: Szerintem ne is próbáld. (nevet)

Mit üzennek az olvasóknak?

K.: Nagyon szeretjük őket, és örülünk, hogy Dunaszerdahelyen lehetünk. Reméljük, hogy az olvasók közül is sokan itt lesznek a nézőtéren, és az Arénába is szeretettel várunk mindenkit!
Gy.: Nagyon köszönjük, hogy eddig is szerettek minket és továbbra is tartsák meg ezt a jó szokásukat.

fotó: a szerző