Interjú Németh Zoltán irodalomtörténésszel, a Bázis elnökével

Németh Zoltánt kilenc évvel ezelőtt, 2015-ben volt alkalmam megismerni Nyitrán, a Közép-európai Tanulmányok Karán, a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet berkein belül. Ő akkoriban az intézet előadójaként és docenseként tevékenykedett, én pedig a második évemet töltöttem az egyetem falai között.

A Tanár úr előadásain számos értékes ismeretet szereztem. Mások mellett tisztán emlékszem a „Kreatív írás” elnevezésű, választható tantárgyra is – amit ő oktatott –, mivel első ízben itt kóstolhattam bele az egyes kreatív írási stratégiák „világába”. Az általa vitt tantárgyak témáin kívül gyakran szóba került az órákon a labdarúgás is, mely sportágnak a Tanár úr nagy szakértője.

A jelenleg Varsóban élő és a Varsói Egyetem professzoraként tevékenykedő irodalomtörténészt, egyetemi tanárt, kritikust és költőt most azonban a Bázis – Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesületről kérdeztem, mely társulat elnöki funkcióját is betölti. Többek között az egyesület megalapításáról, gazdag tevékenységeiről, illetve fő célkitűzéseiről beszélgettünk.  

 – Kedves Tanár úr! Hogyan alakult ki és miképp „fejlődött” az ötlet a Bázis – Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület megalapítására? A kezdeti „fázisban” milyen célt tűzött ki maga elé az egyesület?

– A Bázis a Szlovákiai Magyar Írók Társaságán belül bekövetkezett szakadás eredményeként jött létre. 2019-re már olyan mértékű ellentétek alakultak ki, hogy arcvesztés lett volna továbbra is a SZMÍT-ben maradni. Nem egyszeri esemény volt ez, hanem folyamat, hiszen néhány évvel korábban már többen kiléptek a SZMÍT-ből, köztük a szlovákiai magyar irodalom olyan meghatározó egyéniségei, mint Csehy Zoltán, Polgár Anikó, Bárczi Zsófia, később Beke Zsolt, Mészáros András.

 A különbség az volt, hogy amikor 2019-ben N. Tóth Anikóval és Mizser Attilával a kilépés mellett döntöttünk, azonnal felvetődött, hogy alakítsunk egy másik irodalmi szervezetet. Szetén, N. Tóth Anikóéknál volt az első megbeszélés, ahol Juhász R. József javaslatára kapta egyesületünk a Bázis nevet, majd pedig néhány héttel később Nyitrán került sor a hivatalos alakuló gyűlésre.

Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a két szervezet tagjai eltérő értékeket, irodalomfelfogást, kulturális és politikai mintákat követnek. Nekünk az a célunk, hogy az autonóm, független és szabad irodalom, művészet és tudomány képviseletében lépjünk fel. Elutasítjuk a politika beavatkozását az irodalmi életbe, azt, amit 2010 óta Magyarországon látunk, hogy az uralkodó párt kulturális politikájával megszünteti vagy tönkreteszi az autonóm irodalmi szervezeteket és lapokat, mint a kultikus József Attila Kört, a Szépírók Társaságát (amelynek olyan volt és mai tagjait említhetjük, mint Kertész Imre, Esterházy Péter, Tóth Krisztina, Tompa Andrea, Parti Nagy Lajos), a Prae-t.

– Milyen módon járul hozzá az egyesület az autonóm, független és szabad irodalom, valamint művészet képviseletéhez a Felvidéken, illetve milyen eseményeket szerveznek annak érdekében, hogy elősegítsék például a tudományos-szakmai diskurzust a kortárs és a klasszikus magyar és világirodalmi szövegekről, a művészeti és filozófiai irodalomról, különös tekintettel a szlovákiai magyar irodalom alkotásaira?

– Egyrészt szolidaritási nyilatkozatainkkal fejezzük ki azt, ha valamivel nem értünk egyet, így például a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóival és oktatóival, Bartók Imrével, Parti Nagy Lajossal, Tóth Krisztinával, Dér Asiával és Haragonics Sárával, és ha nem is vagyunk döntési helyzetben, lelkileg nagyon sokat számít a meghurcolt írótársaknak. Sokan éppen azért jelentkeztek a Bázisba Magyarországról, mert egyfajta biztonságot nyújtunk számukra, hogy van egy szervezet, művészeknek egy csoportja, amely kiáll mellettük. Nyilatkozataink egyébként a bazis.me honlapunkon érhetők el.

Másrészt az elmúlt 3-4 év alatt rengeteg programunk volt, minden évben megszervezzük Pozsonyban a Bázis Fesztivált, amelyen tagjainkkal találkozhatott a közönség, Kerekes Vicával, Bandor Évával, Prikler Mátyással, Csehy Zoltánnal, Kiss Tibor Noéval. Nyitrán szintén évente kerül sor szervezésünkben a Transzkulturalizmus és bilingvizmus című irodalomtudományi konferenciára. N. Tóth Anikó szervezi az Irodalmi beszélgetések és felolvasások című sorozatot, ennek keretében a középiskolások többek között Gazdag Józseffel, Maros Diánával és Tóth Erzsébet Fannival találkozhattak.

2022-ben a Bázis szervezte meg Deák Renáta irányításával a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon Szlovákia díszvendégségét, ami nagy sikert és elismertséget hozott számunkra. Egyébként az akcióinkról készült videófelvételek megtekinthetők a honlapunkon, illetve a Bázis YouTube-csatornáján.

– Véleménye szerint miképp segíti elő az egyesület a magyar irodalom közvetítését a szlovák irodalom felé, valamint ennek fordítottját, tehát a szlovák irodalom közvetítését a magyar irodalom felé?

– A Bázis tagjai között több jeles műfordító is található, a magyar irodalmat szlovák nyelvre fordítók (Deák Renáta, Jitka Rožňová, Gabriela Magová, Eva Andrejčáková, Peter Macsovszky, Beck Tímea, Lenka Nagyová) és a szlovák irodalmat magyarra fordítók (Hizsnyai Tóth Ildikó, Mészáros Tünde, Vályi Horváth Erika, Pénzes Tímea, Merva Attila, Dobry Judit, Izsák-Boda Bianka) között is. Többségük Deák Renáta vezetésével műfordítói szemináriumokon foglalkozik a téma elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Például tavaly a 94. Ünnepi Könyvhéten, amelyen a Bázis N. Tóth Anikó ötlete nyomán saját sátorral és irodalmi eseménysorozattal vett részt, műfordítói szemináriumot tartottunk.

És itt kell említenem a Bázis, illetve Juhász R. József által alapított és vezetett Abacus+ könyvkiadót. Ún. eredeti irodalmat és műfordításokat egyaránt szeretnénk megjelentetni, hozzájárulva a szlovákiai magyar irodalom sokszínűségéhez. Hatást kívánunk gyakorolni a magyar és a szlovák irodalomra is, például a Transzkulturalizmus és bilingvizmus-konferenciaköteteinkkel, a Természetes vadság és Természetellenes vadság című líraantológiáinkkal. Idén a Hálózati organizmusok című líraantológiát adjuk ki, valamint költőink és műfordítóink közös projektjét, a Nekonečná kapacita című költészeti antológiát, többek között Polgár Anikó, Csehy Zoltán, Gužák Klaudia, Nagy Hajnal Csilla, Gyurász Marianna, Macsovszky Péter verseinek szlovák fordítását.

–  Hogyan támogatja a Bázis a tagok publikációs lehetőségeit, különösen a fiatal alkotók esetében? Milyen módon valósul meg a tehetséggondozás, és miképp lehet csatlakozni az egyesülethez?

– Én személy szerint az egyéni teljesítményben hiszek. Viszont igaz az is, hogy az írói pályát nem csak a szövegek minősége, hanem a kapcsolati háló is meghatározza, bár mindez szövegminőség nélkül csak nevetséges és torz formákat ölthet. Egyrészt kell-e nagyobb inspiráció fiatal tagjainknak, mint hogy egy Csehy Zoltánnal, egy Polgár Anikóval, egy Nemes Z. Márióval, egy Gazdag Józseffel, egy Mészáros Tündével lehetnek egy szervezetben, másrészt pedig igen, néha tanácsért is fordulnak hozzánk, hol érdemes publikálni, kikérik a véleményünket.

Személy szerint erre nekem az Irodalmi Szemle szerkesztőjeként is lehetőségem adódik. A Bázishoz való csatlakozásról a honlapunk ad infót: az elnökség egyik tagjánál szakmai CV-vel és a szakmai tevékenységről készített listával lehet jelentkezni.  

–  Milyen kihívásokkal kell szembenézniük az autonóm, független és szabad irodalom, valamint művészet képviselete terén Szlovákiában, és hogyan próbálja meg az egyesület ezeket a kihívásokat „kezelni” vagy „áthidalni”?

– Az új Fico-kormány egymás után fogadja el azokat a törvényeket, amelyek – magyarországi, orbáni mintára – a független és autonóm művészet felszámolásában érdekeltek. A folyamatos ellenségkeresésnek – Sorostól Brüsszelen át az LMBTIQ-emberekig – az a célja, hogy leépítsék a demokráciát. Ami az irodalmi és művészeti közeg viszonyaira lefordítva azt jelenti, céljuk, hogy ne a szakma döntsön a támogatásokról és díjakról, hanem a politika.

Jól mutatja ezt az, hogy a magyarországi állami irodalmi díjazás ma már gúny és megvetés tárgya, ennek ellensúlyozására független szakmai díjakat alapítnak, gondoljunk csak a Kukorelly Endre által felújított Baumgarten-díjra.

– Útravalóul: mik a jövőbeli tervek és célkitűzések? Milyen irányokban szeretnének „továbbfejlődni” vagy „bővülni”?

– Hogy 3-4 évvel ezelőtt jól döntöttünk, bizonyítja, azóta jócskán túlnőttük a SZMÍT-et, több mint 160 tagunk van, a legnagyobb szlovákiai magyar irodalmi és művészeti egyesületté váltunk, ikonikus tagjaink vannak, költők, írók, műfordítók, színészek, filmesek, képzőművészek, irodalomtudósok, szerkesztők, és a sort folytathatnám.

Rengeteg ötletünk, tervünk van, az Általad említett tehetséggondozás kiszélesítésétől kezdődően irodalmi és művészeti programokon át a nagy nemzetközi projektekig. Bízunk benne, hogy továbbra is lendületben leszünk.

– Köszönöm a beszélgetést. További hatékony és sikeres munkát kívánok!

Fotó: Mariia Kashtanova; Németh Zoltán és a Bázis archívuma