Idén 58. alkalommal rendezték meg az Országos Népművészeti Fesztivált, kilencedik alkalommal azóta, hogy visszakerült eredeti helyszínére a zselízi Esterházy-kastély elé a parkba. Mióta ismét a garam-menti kisvárosban szervezik meg, a fesztivál renoméja egyre nő, már nemzetközi jelenségnek számít. Külföldi és országon belüli táncegyüttesek, zenekarok mutatják meg, hogy mire is képesek. A népművészet szeretete ott van a levegőben.

A folklór valóban egy életstílus, erről a házigazda Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes két veterán táncosa Révész Bálint Kadosa és Puksa Mátyás Ferenc adtak nekem számot, akik már el sem tudják képzelni az életüket a néptánc és népzene nélkül.

Fiúk, ha jól tudom, ti régóta részesei vagytok a folklór vérkeringésének. Mesélnétek erről egy kicsit?

Bálint: Igen, én most már lassan tíz éve táncolok. Emellett 9. alkalom rendezzük meg Zselízen ezt a fesztivált, amire mindig nagy szeretettel érkezik. Segítek, illetve táncolok rajta, természetesen.

Matyi: Én már őszintén azt sem tudom mikor kezdtem el táncolni. Valamikor óvodás koromban, azóta is imádom.

Az életetekhez mit adott hozzá a néptánc?

Bálint: Hát, lassan most már mindent, hogyha ezt lehet mondani. A népzenétől kezdve lassan már minden fajta viselkedési módomat is meghatározza. Teljesen máshogy állok hozzá mindenhez a néptáncnak köszönhetően, mivel fegyelmet tanít. Emellett kiemelkedőnek tartom, hogy a 21. században a népművészettel ilyen szinten foglalkozhatok.

Matyi: Az életem minden szempontját befolyásolja a néptánc. A barátságoktól kezdve a szakmai életemen át, egyszerűen mindenben ott van és nagyon-nagyon szeretem.

A néptáncon kívül a folklór más területeken is behatolt az életetekbe? Zenéltek is?

Bálint: Igazából én pár évig brácsáztam háromhúroson. Akkoriban nem nagyon értettem meg a jelentőségét. Most már sokkal inkább, ahogyan nézem az archív felvételeket és hallgatom a népzenét, egyre inkább rájövök, hogy mennyire jó is lett volna akkoriban ezt sokkal komolyabban venni.

Matyi: Én alapiskola első osztálya mellett kezdtem el zongorázni is, amit lassan tizennégy éve csinálok. Ami a népzenét illeti: néhány évvel ezelőtt az együttesvezető megkérdezte, hogy nem szeretnék-e nagybőgőn játszani (Bálint nevetve: NEM!). Bálinthoz hasonlóan még nem sikerült elsajátítanom minden fortélyát, de nagyon szeretem csinálni.

Az Országos Népművészeti Fesztivál egészen fontos a jelenben a felvidéki magyarságnak és nemzetközi szinten is elismert, nagy jelentőségű rendezvény. Az idei 58.-at, hogy éltétek meg?

Bálint: Hát az idei fesztivált nehezen tudtam abszolválni. Ez annak volt betudható, hogy néhány napja betegeskedem, viszont természetesen megpróbáltam minden maradék erőmet latba vetve azt a fesztiválra fordítani. Talán annyi fizikai munkát nem tudtam végezni, gondolok itt pakolásokra, illetve a vezetőknek annyi fizikai segítséget nem tudtam nyújtani, de a táncban természetesen részt vettem.

Matyi: Sajnos idén nemrégiben bekövetkezett tüdőgyulladásom miatt nem tudtam annyira aktívan részt venni a néptáncban, viszont a másik nagy szenvedélyemmel szolgáltam a fesztivált, fotóztam.

Mint említettem, a fesztivál nemzetközi, más országokból is vannak résztvevők. Velük, hogy jöttök ki, illetve az idein ki mindenki képviseltette magát?

Bálint: Tulajdonképpen a vezetőknek nagy része a mi tánccsoportunkból való. Megkaptuk feladatul, hogy segítsük a külföldi együtteseket, ilyenkor jön kapóra az angol nyelvtudás. Rettenetesen jó embernek állították be az összes létező résztvevőt a nemzetköziek közül és ez igaznak is tűnt. Betegségem miatt túl sok kapcsolatot nem tudtam teremteni velük. Leginkább az olaszokkal és a mexikóiakkal sikerült barátkoznom. Jelen voltak az olasz és mexikói együttesen kívül észtek, lengyelek, valamint szlovák tánccsoport is képviseltette magát és voltak itt magyarországiak is. Sajnálatos módon az indiaiak egy baleset miatt nem tudtak megérkezni a meghívott vendégeink, az ő csoportvezetőjük lettem volna. Hátha jövőre sikerül őket is elhozni.

Matyi: A mexikóiakkal volt lehetőségem beszélgetni és iszonyú jófejek. Nagyon kedves mindenki. A világ másik feléről érkeztek és így is meg tudtuk érteni egymást, tudtunk barátkozni.

Úgy értesültem, úgy tapasztaltam, hogy a néptáncosok nagyon tudnak bulizni is. Mi erről a véleményetek, fiúk?

Bálint: Hát, tulajdonképpen hozzájárul egy kicsit ehhez a hagyományhoz a szórakozás, hiszen eleink is tudtak élni. Jóval szolidabb módon bár, de létező volt a fesztiválon a buli, nagyon jó volt a hangulat. A szórakozás nem maradt el idén sem.

Matyi: Természetesen mi is nagyon szeretünk bulizni. Erre jó alkalom a táncház, ahol táncolunk, zenélünk, azért iszogatunk is, de ami a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat. A fesztivál esti programjai közt mindig ott vannak a táncházak.

Mit gondoltok a néptánc jövőjéről? Van egyáltalán jövője, így, hogy a szülők egyre több iskola utáni és iskolán kívüli tevékenységre írathatják be gyerekeiket? Fognak akarni az utánatok következő generációk táncolni?

Bálint: Hozzáállás kérdése, de szerintem örökké él a népművészet, a hagyományőrzés és a néptánc.

Matyi: Tapasztalatom szerint igenis van jövője. Hogy számadatokat mondjak, fél év alatt megduplázódott gyermekcsoportunk, az Apró Kincső létszáma és várunk minden táncolni akaró gyermeket a továbbiakban is.

szerző: Riedly Miklós Kristóf

fotó: Puksa Mátyás Ferenc