A család a szeretet iskolája


A szervezők a házasság hete alkalmából Dióspatonyban a Rózsafüzér Királynője római katolikus templomba várták a házaspárokat ünnepi szentmisére február 16-án, péntek este. Ezt megelőzően regisztrációhoz kötötten érkeztek a házaspárok gyermekekkel Csallóköz, valamint Mátyusföld számos településéről. Az előzetes számbavételt az emléklapok kitöltéséhez kérték a szervezők. A szentmise előtt a bűnbánat szentségéhez járulhattak a hívek.

A szentmise főcelebránsa a győri Simon Dávid atya volt. Prédikációjában a házasság szentségét elemezte, hol humorosan, hol komolyan, és rámutatott a lényegre. Első gondolata ez volt: a házasság olyan, mint a böjtölés – jó nehéz, de mégis szép, s ha jól csináljuk, akkor lelki gazdagodásukra van. Embert próbáló kalandnak, küldetésnek nevezte a házasságot, mivel a sivatagi atyák fehér vértanúságnak nevezték.

Miért is? Azért, mert meg kell halnunk önmagunk számára. Hangsúlyozta, hogy a házasság sokkal nehezebb hivatás, mint a papság cölibátusban, mivel egy életen át kell elviselni a társat és hűségesnek maradni. Ez óriási feladat. A nagymamája azt mondta, hogy Isten nélkül lehetetlen. Isten lényege a szeretet, önmagunk odaajándékozása a másik javára. Engedni Istent, hogy bennünk lehessen, és megengedni, hogy átformálja a szívünket. Ahogy Raymond Leo Burke kifejezte: „A szeretet önmagunk odaajándékozása a másik embernek úgy, hogy készek vagyunk saját érdekeinket a másik javáért háttérbe szorítani, feláldozni.”

Prédikációját Wilfrid Stinissen gondolataival folytatta: „– Honnan jövök? – Istentől jössz, szeretetének gyümölcse vagy. – Hová megyek? – Istenhez. A sötétségből Ő hívott meg csodálatos világosságába. – Mit kell tennem ebben az életben? – Szeretni. – Mi a szeretet? – Odaadod életed, önmagad. – Íme, a világos, biztos, közérthető válaszok, hogy mindenki felfogja.”

Teljesen mindegy, milyen életállapotra hív bennünket Isten, az a feladatunk, hogy önmagunkat ajándékozzuk oda mások szolgálatára. Ez a feladata az egyedülállónak, a papnak, a szerzetesnek, valamint a családosnak egyaránt. Jézus megmutatta mind az egyedülálló, mind a családos életállapot magasztosságát azért, hogy ne az önzésünknek éljünk, hanem másvalakiért. A család a szeretet iskolája. Itt tanulhatja meg az ember elveszíteni önmagát, majd elajándékozni, másokat szolgálni. Felelősek vagyunk a másik ember üdvösségéért, minden ember felelős minden egyes ember üdvösségéért, és ez a családban még hatványozottabban érvényes. Ezért fontos a mélyen imádkozó szeretet. A házastársi ima az intimitás csúcsa. Isten a házasságkötéskör megáldotta a házasságot, ebben az áldásban benne kell maradni, hálát adni, köszönetet mondani.

A család különösen a Sátán számára elviselhetetlen, mivel ő a nagy szétdobáló. A Gonosz minden közösséget gyűlöl, ezért támadja az egyházközösséget, az iskolaközösséget, a családokat. De ha Jézussal, Júda Oroszlánjával járunk, nincs mitől tartanunk. A Szentleckében van a válasz, amikor Pál azt mondja: „Öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget, a türelmet.” A türelmetlenség azt jelzi, hogy csökken a szeretet az emberben. Az említett erényeket Istentől kell kérni, vagyis hálásnak lenni, imádkozni, zsoltárokat énekelni, dicsőíteni Istent – hogy ajándék legyen a házastárs, ne teher, hogy Krisztus békéje legyen a szívekben. Az atya kiemelte, hogy a házasságban élők tanúságtevők a világ számára, mert rendkívül értékes az, amikor Isten kegyelméből egy küzdelmes életen át ki tudnak tartani a házaspárok.

A homília zárásaként mindenkinek kitartó hűséget kívánt. Dávid atya a szentmisén részt vevő negyvenkilenc házaspárt egyenként áldotta meg. Közülük tizenhét házaspár jubilált.

A főszervező, a mihályfai Nagy Mónika a maga és férje, Béla nevében megköszönte a segítséget, elsősorban Simon Dávid atya buzdító szavait. Köszönetet mondott a koncelebráló helyi plébánosnak, Kovács Attila atyának, Olgyay Csaba diakónusnak, a Jézus Szíve közösségnek, valamint Szász Bernátnak és zenekarának a szentmisén és a szentségimádáson végzett zenei szolgálatért.

Mészáros Angelika

Fotó: A szerző