Nem semmi múltja van! A sötétség időszakában fáklyát kotort elő, meggyújtotta, és őrizte a lángot. Amikor tűzzel, vassal üldözték a rendes embereket, kényszerítették határokon túlra, megfosztották jogaiktól, lábbal tiporták, ő toborzott hűséges és elkötelezett követőket. Amikor tiltottak Istent meg hagyományt is, egyházi énekeket adott kórusok kezébe, néptánccsoportokat és dalárdákat alapított. Demokratákat nevelt az egypártrendszerben. S hogy az egzisztenciáját is megszellőztessük kissé: Pozsonytól Királyhelmecig rengeteg háza van. Generációkat köt össze, barátságokat, szerelmeket, házasságokat teremt. Idén betöltötte a hetvenötöt, de szinte meg sem látszik rajta. Él, virul, dolgozik, és igyekszik ugyanolyan fickós lenni, mint ifikorában.

Apropó: ifikor! Ez az egyik fő szívfájdalma, hogy a fiatalok ma már sajnos kevésbé keresik a társaságát. De nem rá jellemző lenne, ha nem talált volna ki valamilyen megoldást erre a problémára is. Olyan országos rendezvényeket szervezett, melyek tömegével vonzzák az ifjú generációt. Ő meghúzódik a háttérben, szürke eminenciásként, és onnan kacsingat a fiatalokra: ugye tudjátok, ki áll mindezek mögött? Elég csak a Duna Menti Tavaszra, a Jókai Napokra, a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyre vagy akár az Ipolyi Arnold Népmesemondó Versenyre.

A tisztelt olvasó mostanra már kitalálhatta, hogy nem egy személyről, hanem egy szervezetről írok már hosszú sorok óta. A szervezetről. A Csemadokról, amit 1949-ben alapítottak, idén hetvenöt éves, és a jubileumi ünnepséget a felköszöntések mellett többen is kívántak neki legalább még egyszer ennyi boldog évet. A szervezetnek, amely háromnegyed évszázad óta gondoskodik a (cseh)szlovákiai magyarság értékeinek, hagyományainak ápolásáról, továbbörökítéséről. A szervezetnek, mely ezreket vonzott a táborába, ezreket állított csatarendbe, egyetlen zászló, egyetlen fáklya alá.

A 75. születésnapját ünneplő Csemadok Érsekújvárban adott randevút híveinek, követőinek. Abban a városban, ahol az 1949-es országos megalakulást követően létrehozták a legelső alapszervezetet. A Petőfi utcai székházban gyűltek össze a Csemadok Területi Választmányainak küldöttei, hogy közösen mondjanak hálát annak a húsz kiemeltnek, akik a jubileum alkalmából kitüntetésben részesültek. Általuk minden egykori és jelenlegi Csemadok tag is díjazott lett, hiszen a plakettet és az emléklapot áldozatos önkéntes munkájuk fejében vehették át. Ez pedig jellemző a szervezet összes tagjára Pozsonytól Ágcsernyőig.

A Csemadok 75. évfordulóján kitüntetésben részesültek névsorát alább közöljük.

Balajti Lajos – Tornalja: 1975-ben lett a Csemadok tagja, ahol több tisztséget is betöltött. Még ugyanabban az évben az Andante vegyes kar alapítótagjai között volt, 2015-től a kórus vezetője.

Bernáth Zoltán – Bős: néptáncos, a bősi Aranykert és Tőzike, valamint a nyékvárkonyi Kikerics gyermeknéptánccsoportok vezetője.

Cseh Angéla – Jablonca: már gyermekként is tevékenykedett a Csemadokban, évente 12-15 rendezvényt szerveztek a községben. Legismertebbek ezek közül a Ki mit tud?, illetve az Elszármazottak találkozója.

Duncsák Mária – Kassa: kárpátaljai születésű, 1982-ben települt át Kassára, a 2000-es évek elején kezdett tevékenykedni a Csemadokban. Szervezője a mára már Magyar Örökség-díjas Kazinczy Napoknak. 2020-ban Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Erdélyi Júlia – Szenc: jelentős harcot vív a térség fogyatkozó magyarságáért, kultúrájának megmaradásáért. Író-olvasó találkozókat, színházi előadásokat, megemlékezéseket, koncerteket, tehetséggondozó programokat szervez.

Fehér Sándor – Pográny: programszervezés mellett felkutatta és publikálta Nyitrageszte, Alsóbodok, Pográny, Gímes, Nyitracsehi, Zsére, Nagycétény községek történetét.

Galcsík Károly – Losonc: Lakóhelyén főszervezője a nyári néptánctábornak, mellyel rengeteg fiatal csábít a Csemadok közelébe. A tehetséggondozás szintén vesszőparipája: kétévente a verséneklők fesztiválját szervezi.

Bubenko György – Hím: iparistaként Kassán került a Csemadok kötelékébe, az ottani alapszervezet elnöki tisztét is betöltötte, tavaly a Kassa-környéki TV elnökévé választották.

Kazán József – Berencs: a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke, szinte a kezdetektől a Csengő Énekszó és a Kodály Napok rendezője. Berencsen kántorként is szolgál.

Lakatos Ferdinánd – Nagykapos: több, mint ötven éve tagja a Csemadoknak. A Nagykaposi ASZ elnökeként felállították a városban Szent István szobrát. Részt vett a Magyar Közösségi Ház megalapításában.

Nagy Péter és Nagy Júlia – Gúta, Nemesócsa: 20 évvel ezelőtt, a Csemadok 55. születésnapján találtak egymásra, mindketten a Komáromi TV küldötteként. Nagy Júlia a Nemesócsai ASZ elnöke, Nagy Péter pedig a Gútai ASZ és a Komáromi TV tevékeny tagja.

Ozsvald Norbert – Zsitvabesenyő: 20 évesen lett a Besenyői Citerazenekar, egyben a helyi Csemadok ASZ tagja. Táncolt a helyi tánccsoportban, játszott a színjátszók között is. Szervezője és vezetője a Felvidéki Citerazenekarnak.

Szabados László – Alsószeli: nyugalmazott pedagógus, szakmai tanácsadója és vezetője az Alsószeli Magyar Dalkörnek. Több jeles díjjal tüntették már ki a munkásságát.

Szegedy Mária – Borsi: több éve vezeti a Muskátli Éneklőcsoportot. Szervezője a II. Rákóczi Ferenc tiszteletére szervezett emlékünnepségeknek.

Szőllős Sándor – Csucsom: közel harminckét évig járási titkárként szolgálta a Csemadok munkáját. Húszéves volt, mikor a szervezet megalakult, idén tölti 95. életévét.

Török Alfréd – Léva: kassai középiskolai tanulmányai alatt lépett a Csemadokba. 1983-ban huszonhat taggal újraalakította a Mecenzéfi Csemadok Alapszervezet. Lévára kerülése után a járásszékhelyen erősítette a Csemadok munkáját.

Tóth Csilla – Rimaszombat: táncosa volt az Új Gömör Néptáncegyüttesnek. Az első évfolyamtól kezdve aktívan segíti a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny megrendezését.

Vadkerty Katalin – Érsekújvár: 1962-ben bekerült a KB elnökségébe. Arra törekedett, hogy a Csemadok a lehetőségek szűk korlátai között is kapaszkodót nyújtson a kisebbségi önismeret számára.

Zaťko Ervin – Csáb: az Atempo.sk kulturális portál alapítója, főszerkesztője. Számos zenei-, színházi- és kórusfesztivál szervezője.

Zsidek Veronika – Pozsonyligetfalu: felkarolta a II. világháború után Pozsonyligetfaluban történt tömegmészárlások ügyét.

A Csemadok Országos Tanácsa a jubileumi műsor alkalmából Fábry Zoltán-díjban részesítette Potápi Árpád Jánost, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetőjét, valamint Czimbalmosné Molnár Évát, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetőjét.

A Csemadok 75. születésnapját rendkívül színes műsorral ünnepelték a szervezők és az egybegyűltek. Az érsekújvári kultúrházban színpadra lépett a párkányi Szivárvány Énekkar, „Az szép szabadságra” című kórus műsorukkal. Sándor Marianna és kislánya, Olívia zoboralji népdalokat adtak elő. Zsapka Attila, Korpás Éva és Madarász András triót alkotva, zenéjével és énekével varázsolta el a közönséget. Néptáncával váltotta ki a vastapsot a Nagykéri Mórinca Néptánccsoport, valamint a perbetei Napraforgó Néptáncegyüttes. Az aranysávos minősítést megszerzett Peredi Férfi Daloskör Bartók Béla csallóközi gyűjtéséből készült csokorral érkezett. Németh Enikó mesemondással kacagtatta az egybegyűlteket, a Tardoskeddi és Besenyői Citerások pedig nagyszerű előadásuk záróakkordjaként citerán kísérték közösen elénekelt Himnuszt.

fotó: a szerző