Balassi Bálint, születési nevén Balassa Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban. Magyar költő és törökverő nemes volt. Balassi a magyar reneszánsz második korszakának kiemelkedő alakja volt és hozzájárult a magyar nyelvű költészet fejlődéséhez.

Apja, Balassa János a zólyomi vár főkapitánya volt, anyja Lekcsei Sulyok Anna, a Sulyok család leszármazottja volt. Bálint gyermekkorát a tudományok és vitézi erények művelésével töltötte, nevelője Bornemissza Péter volt, aki felfedezte költői énjét is. Nürnbergbe került, ahol középszintű iskolai tanulmányokat folytatott. Nem mehetett egyetemre, mert apját hamis vádak miatt fogságba tették. Apja megszökött, a család Lengyelországba menekült.

Költői pályafutása kezdetén sok hölgynek udvarolt. Például Losonczy Annának, akivel gyermekkoruk óta ismerték egymást. Bálint verseivel hódította meg őt. A katonai élet mellett írt is sokat. Megalkotta a Balassi-strófát. Balassi Bálint gyakran állt bíróság előtt, több vagyonjogi ügy és büntetőpere volt. 1584-ben feleségül vette unokahúgát, Dobó Krisztinát. Házasságuk később érvénytelennek bizonyult. 1594 májusában Esztergomban harcolt a törökök ellen, ahol súlyosan megsebesült. Halálos ágyánál egy jezsuita pap állt, aki tanúja volt a költő halálának. Bálintot a Kriván havasa alatti Hibbe kegyúri templomban temették el. Öccse Ferenc, és a család többi tagja is ott nyugszik.

fotó: Wikipédia, Flickr