Mázik István neve ismerősen cseng a szlovákiai magyar amatőrszínházi mozgalom berkeiben. Megalapítója, és mind a mai napig rendezője, vezetője az országos hírű füleki Zsákszínháznak, amely idén 45. évfordulóját ünnepelte.

A 67. életévében járó Mázik István Füleken született, és szülővárosában 38 éven keresztül közművelőként dolgozott, valamint a Városi Művelődési Központ igazgatójaként. Ezt megelőzően 1977 januárjától a MATESZ Kassai Thália Színpadának  színésze, 1980 novemberétől Füleken a Városi Művelődési Ház közművelője, 1985-től a VMK igazgatója.

A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Szociális Tudományok Karán 2008-ban diplomázott, majd a pozsonyi Szent Erzsébet Főiskolán sikeresen megvédte doktori disszertációs munkáját. A komáromi Selye János Egyetemen pedagógiai alkalmasságról szóló sikeres záróvizsgát tett.

Korábban novellái, versei, riportjai hazai és magyarországi lapokban jelentek meg. 2008-ban Vallatom magam cím alatt verseskötete látott napvilágot.

Régi ismerősként beszélgettem Mázik Istvánnal, a Zsákszínház megalakulása 45. évfordulójának apropóján.

Tegyünk előbb egy rövid múltbatekintést. Milyen hagyományai vannak  Füleken a színjátszásnak?

A múltat idéző írásos dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a füleki műkedvelők már 1899. december 27-én bemutatták Tóth Ede A falu rossza című darabját, vagy 1913. augusztus 15-én  Csepreghy Ferenc népszínművét, a Piros bugyellárist. Az első világháború után nem sokkal, már 1920-tól indul útjára a színjátszás Füleken. Volt olyan esztendő, hogy öt-hat új darabot is bemutattak, így a második világháborúig a Mágnás Miskától a Pacsirtáig  67 színmű került a város közönsége elé.  A füleki színjátszás nevezetes napja volt 1937. január 1-je, amikor ünnepélyes keretek között átadták a Vigadó nagytermét és színpadát.

Úgy tudom, a Vigadó sokáig a Zsákszínház otthona is volt…

Igen, évtizedeken keresztül, egészen 2011-ig, amikor a város vezetése úgy döntött, hogy a városi kulturális intézményt áthelyezi a volt Kovosmalt Üzemi Klubjába.

A füleki színjátszás múltjáthoz visszatérve fontosnak tartom még elmondani, hogy a második világháborút követően már az ötvenes évek elején külön-külön  magyar színjátszógárdája volt itt a Csemadoknak, az akkori Béke üzemnek és a Kovosmalt gyárnak is. Ezek az együttesek 1950 és 1954 között Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, és Huszka Jenő színpadi műveit játszották, és számtalan operettet a Mézeskalácstól kezdve az Én és a kisöcsémen át a Párizsi vendégig, a Szabadság szerelemi – hogy csak a legjelentősebbeket említsem. A 60-as években színre vitt és általában már a Jókai Napokra is meghívott darabokat akkoriban Szlosziar Pál rendezte. Ez az amatőr színjátszás iránti lelkesedés csak a hetvenes évek derekán mérséklődött.

Gondolom, ennek a megtorpanásnak kívánt új dinamizmust adni 1979-ben az azóta is fennálló Zsákszínház. A zsákszínházi lét folyamatosságának mi a titka?

A gárda tagjai kicserélődtek ugyan, ám ez 45 éven át lényegében sohasem törte meg a füleki színjátszók munkájának állandóságát. Ez a titok az akarattal párosuló érdeklődésben, az ügyszeretetben rejlik. Szereplőink zöme sohasem akart minden áron profi színészeket meghazudtoló módon művészkedni, hanem egyszerűen  színdarabot jött játszani. Az már a társulat rendezőjének a dolga és felelőssége, hogy néhány, alapvetően színészi teljesítményekre képes szereplő mellé olyan társakat találjon, akiknek lelkes amatőrizmusát hasznosan tudja beilleszteni a színpadi gondolatokba. Egy jól sikerült, pontosan kidolgozott zsákszínházi produkciónak hitelesnek kell lennie.

Ez azt jelenti, hogy a hitelességet tekintve nincs érdemi különbség  amatőr vagy profi színtársulat között?

Igen, ebben nincs érdemi különbség. Mindkettőre egyaránt vonatkozik, hogy a színpadon látottakat jellemezheti ugyan hullámzó színészi játék, helyenként lassú tempó, de a színházművészet nem ismer majdnem jó, vagy rossz előadást. Színházi produkció csakis jó vagy rossz van! Ebben a tekintetben a Zsákszínház  sem ismeri a hiteles színpadi játék felelőssége alól felmentő, elnéző semlegesség fogalmát. A jelenlegi helyzet nagy felelősséget helyez a Zsákszínház minden egyes tagjára, hogy lehetőségeikhez mérten kielégítse a nézők színház iránti érdeklődését.

A társulat jelentős szerepet tölt be nemcsak Fülek kulturális életében, hanem a nógrádi régió és a felvidéki amatőr színjátszás életében is.

Ezt bizonyítja az is, hogy megalakulásunktól napjainkig 44 bemutatót tartottunk, több mint 300 előadást Királyhelmectől egészen Pozsonyig, Magyarországon, Erdélyben és Horvátországban, amelyet  több  ezer néző tekintett meg. Mintegy 200 szereplő és műszaki szakember áldozatos munkája volt az elmúlt évek sikereinek titka. Távolról sem csak a szó eredeti értelmében vett könnyű vagy   zenés műfajt preferáljuk, hiszen  szerzőként már Schvajda György, Spiró György,  Bohumil Hrabal, Örkény István, Gyárfás Miklós, Molnár Ferenc, Július Ivan Barč,  Egressy Zoltán, Vörösmarty Mihály, Julian Garner, Stephen King és más kitűnő szerzők darabjai is fémjelezték színházi törekvéseinket.

Ne felejtsem el megkérdezni, miért éppen Zsákszínház a társulat neve?

Első darabunkat, a Ludas Matyi rockosított változatát mintegy nyolcvan  szereplővel, a Zupko Robi vezette Hu-Rock zenekarral és Mikula Róberttel a címszerepben zsákkosztümökben játszottuk. Innen ered a Zsákszínház név is, melyet tudatosan vállaltunk, mert hát egy zsákba minden belefér, az általunk játszott színdarabok különböző zsánere is.

Voltak-e a társulatnak olyan tehetséges tagjai, akik később profi színházaknál folytatták  színészi pályafutásukat?

Igen. Egyesek itthon, mások magyar és szlovák színházakban működnek. Mikula Róbert Spanyolországban, Danyi Irén itthon, Füleken, Boldoghi-Kovács Ildikó Komáromban, ezidőtájt Manchesterben. Továbbá Nagy András az egri Gárdonyi  Színház, Molnár Xénia a komáromi Jókai Színház, Bocsárszky Attila a kassai Thália Színház művésze.

Május végén mutattátok be Jean Genet: A cselédek című darabját.

A darab nagy kihívás a rendező és a színészek számára is, egyben jutalomjáték mindegyik szereplőnek. Azért is esett erre a darabra a választás a 45. jubileumi évadban. A darab bizarr hangneme, a színjátékon belüli színjáték, a formabontó díszlet, az újdonságnak tűnő megoldások, az előadás aktualitása, színpadra állítása rendezőt és színészt egyaránt próbára tevő feladat volt. Ezzel a produkcióval kívánunk részt venni az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon is az őszi hónapokban.

Mázik István napjainkig több mint negyven színpadi művet rendezett, többségükben szerepelt is. Számos fődíjjal, rendezői díjjal gazdagította a társulatot, határon túli és hazai fesztiválok győztesei voltak. Évtizedeken át öregbítette Fülek város hírnevét.

További sikereket kívánva a Zsákszínháznak, köszönöm a beszélgetést.

fotó: Mázik István