A magyar nóta nemzeti önazonosságunk része, ez a mi zenei anyanyelvünk, szervesen illeszkedik hagyományaink közé. Olyannyira az, hogy a klasszikus magyar nóta és a népdal indentitást ad nekünk, s ha ezeket megőrizzük, a magyarságunk is megmarad.
Ezeket is szem előtt tartva, és a tehetségek felkarolása céljával indult útjára negyedszázada az Őszirózsa címmel meghirdetett magyarnóta-énekesek országos versenye. Elindítója és mind a mai napig szervezője a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya a Csemadok Országos Tanácsának megbízásából. Az idei, jubileumi 25. nótaverseny október 12-13-án került lebonyolításra immár hagyományosan Ipolynyéken.
Némileg módosítva az ismert magyar nótát, elmondható, hogy a kultúrház nagytermében két napig szólt a nóta. A rendezvény első napján, szombaton az emlékest keretében 16 énekes egy-egy szívhez szóló nóta előadásával emlékezett azokra a zsűritagokra, cigányprímásokra és nótaénekesekre, akik már nem érhették meg a jubileumi nótaversenyt. Elsőként Magyar Nándor lépett színpadra, aki a Kék nefelejcs… című nótával emlékezett a tavaly ilyenkor váratlanul elhunyt Balogh Gáborra. Mint mondta, ez volt a kedves nótája a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya elnökének, az Őszirózsa főszervezőjének. Szólt a nóta Papp Sándor és Bodonyi András zsűritagok, Alanyai „Pepes“ Sándor és Balogh Béla prímások, és természetesen a név szerint is felsorolt 14 énekes emlékének is.
A nótabállal egybekötött emlékestet Kliment Éva, a Csemadok területi választmányának statutárius képviselője, a rendezvény főszervezője nyitotta meg. Elérzékenyülve idézte fel azoknak a nevét, akik részesei, alakítói és színesítői voltak a negyedszázada útjára indult országos versenynek. A Csemadok Országos Elnöksége nevében Hrubík Béla köszöntötte a résztvevőket. Szólt a magyar nóta ápolásának, továbbadásának fontosságáról, amelyhez nagyban hozzájárult az Őszirózsa nótaverseny meghirdetése is. Donč Bojtos Katalin, a területi választmány vezetőségi tagja az Őszirózsa történetét foglalta össze dióhéjban.
Nemcsak nevek hangzottak el az emlékesten, hanem az eltávozottak fotói is megelevenedtek az erre az alkalomra készített szép kiállítás tablóin. Közös nótázással zárult az emlékest, ahol Mezei Zsolt és zenekara kísérte az énekeseket.
Másnap, vasárnap a benevezett nótaénekesek versenyére került sor. A rendezvény első részében magyarországi és külhoni magyar előadók minősítő versenye zajlott, és a Tarnai Kiss László, Szeredy Krisztina, Papp Katalin, Gusztávné Antal Erzsébet, illetve Magyar Nándor összetételű szakmai zsűri előtt 14 előadó mutatkozott be.
Legtávolabbról, a vajdasági Gunarasról érkezett Kiss Róbert, Bakó István Bécsből, Simon Erika Noémi és Borza Valér Gyula Debrecenből, Tóth Ferenc a Bács-Kiskun vármegyei Fülöpszállásról, Baracskai Siku Csaba a Fejér vármegyei Baracskáról, Keszeg Attila Tibor a Veszprém vármegyei Mihályházáról tette meg a közel 200 vagy még annál is több kilométeres utat Ipolynyékig. Közelebbről érkeztek a többiek: Dr. Lajos Edina és Püsök Erika Andrea Budapestről, Dr. Nógrádi Gergely Gödről, Forgács Erzsébet Karancslapújtőről, Bakóczi Szűcs Imre Szigetszentmiklósról, Boros József Nagybárkányból.
Talán egyszer sem fordult elő az eddigi megmérettetések során, hogy a zsűri hét előadót részesített volna aranykoszorús minősítésben, és köztük első nekifutásra Dr. Nógrádi Gergelyt, aki a verseny abszolút győztesének kijáró díjat is megkapta. Hat versenyző ezüst, egy pedig bronz minősítéssel térhetett haza.
Sajnos szerényebb felhozatallal indult a felvidéki nótaénekesek bemutatkozása a rendezvény második részében. A zsűrinek mindössze 9 előadó teljesítményét kellett értékelnie, akik közül mindössze ketten, mégpedig a zonctoronyi Popálená Izabella és a sárosfai Süli János érdemelte ki az aranykoszorús minősítést. Öten: Molnár Margit (Bély), Veszelei Gyula (Ógyalla), Dr. Nagy Andrea (Zselíz), Horváth Árpád (Dunaszerdahely), Sárkány Szilvia (Nádszeg) ezüstkoszorús, míg Berki Dezső (Ipolykér) bronzkoszorús minősítésben részesültek. Egy nótaénekesnek viszont nem sikerült minősítést szereznie.
Harmadik helyezést nem adott ki a bírálóbizottság a hazai előadók között, második helyen végzett Süli János, a képzeletbeli dobogó legfelő fokára állhatott a 17 éves Popálená Izabella, a pozsonyi Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnázium harmadikos diáklánya. Elmondhatta magáról, hogy: jött, látott, győzött.
Mind a két versenyrészben a dunamocsi Mezei Zsolt és zenekara kísérte az énekeseket. Köszönet jár mindenkinek, aki valamilyen formában segítette a KultMinor által támogatott rendezvényt.
Végére hagytam egy megjegyzést. Nem véletlenül soroltam fel mind az anyaországi és külhoni, mind a hazai előadók lakhelyét, hogy lássuk, hogy elsősorban a Felvidék melyik szegletéből jelentkeztek a versenybe. A Lévai járástól kelet felé haladva bizony sem Nógrádból, sem Gömörből, sem Kassa-vidékéről, sem Bodrogközből évek óta nincs résztvevője az Őszirózsának. Üdítő kivételnek számít az ötvenes éveinek végén járó bélyi (Tőketerebesi járás) Molnár Margit, aki 2017-től visszatérő énekese az országos nótaversenynek..
Külön említeném a vendéglátó Nagykürtösi járást. Még a kezdeti években csak-csak akadtak jelentkezők a versenybe, a későbbiek során már csak nagyon elvétve egy-kettő, viszont dicséretére legyen mondva Berki Dezsőnek, aki idén immár tizedik alkalommal mérettette meg magát, változó sikerrel.
fotó: a szerző