Az alig valamivel több mint ezer lakosú Csáb Nagykürtöstől délre, a Korponai-dombvidék völgyében fekszik. A falut 1272-ben „Chab “néven említik először. Századokon át a Balassák birtoka, akiknek kastélyük is állt itt. A hagyomány szerint a kastélyban a magyar reneszánsz nagy költője, a 430 éve, 1594. május 30-án elhunyt Balassi Bálint is gyakran tartózkodott. A kastély még 1880-ban is állt, de később teljesen elpusztult. Mára nyoma sem maradt.

A falu előbb vált ismertté a jó fekvésű domboldalakon termeszett szőlőből készült kiváló borairól, mintsem jeles szülöttéről, Szeder Fábiánról. A bencés szerzetes, tudós tanár, néprajzi és egyházi író, nyelvjáráskutató, a magyar néprajztudomány elindítója 240 éve, 1784. június 23-án itt látta meg a napvilágot.

A kommunizmus évtizedeiben nem volt úgymond illendő megemlékezni egy-egy település neves szülöttéről, ha csak nem ismert munkásmozgalmi személyről volt szó. Kiváltképp nem egyházi személyiségről, és ennek tudható be, hogy maguk a csábiak is hosszú ideig nem sokat, vagy semmit sem tudtak híres szülöttükről. Bár negyven évvel ezelőtt, 1984-ben a község egykori plébánosa, a most aranymiséjére készülő, Dobos Péter atya emléktáblát állíttatott Szeder Fábiánnak, a palócok első kutatója születésének 200. évfordulóján. A templom bejáratától jobbra, az épület falába illesztett kétnyelvű emléktáblán ez olvasható: „1784-ben a Hont megyei Csáb községben született Szeder Fábián tudós tanár, magyar író, Benedekrendi szerzetes, A palócság első kutatója. Megh. 1859-ben. Ezen emléktábla a palóc ősünk iránti tisztelet jeléül állíttatott 1984-ben. “Az akkori vezetés nem nézte jó szemmel a pap ténykedését, és leszedette a táblát. Dobos Péter saját felelősségére visszaállíttatta, és 1985 óta látható újra.

Fellélegzést csak a rendszerváltás utáni évek hoztak nagyjaink vagy kulturális emlékhelyeink ápolásának, jobb szó híján, nemkívánatossága alól. Ennek köszönhetően Csábon is előtérbe került Szeder Fábián emlékezete. Ma nemcsak utca, hanem a Szeder Kórus, a szederFESZT is őrzi nevét. A katolikus templom 250 éves jubileumi ünnepségének részeként pedig az iskolához közeli emlékparkban került sor Szeder Fábián köztéri szobrának leleplezésére és felszentelésére. Az Oláh Szilveszter keze munkáját dicsérő bronz mellszobor a községből elszármazott Balga Zoltánnak, a prágai magyar hívek papjának és Misekei Lászlónak, a kanadai magyarság plébánosának   adományából készült el.

Az évente megrendezendő Palóc Világtalálkozón a magyarországi Tar Lőrinc Baráti Kör jóvoltából kiosztásra kerül a Szeder Fábián Életműdíj a palóc kultúra, és hagyományápolása és továbbadása terén nyújtott kiemelkedő szakmai tevékenységért.

Andor Csaba irodalomtörténész a következőket írta Szeder Fábiánnal kapcsolatban: „A19. század elején visszaállított, újrainduló magyar bencés közösség számára hatalmas munkaterület kínálkozott, ahol az arra alkalmas szerzetesek megmutathatták egyéniségük és tehetségük szinte minden oldalát. A tehetséges, szorgalmas és ismert szerzetesek közé tartozott Szeder Fábián is. /…/ Esztergomban, majd Pozsonyban tanult.1803-ban, már érett fejjel lépett be pannonhalmi bencésnek, majd hamarosan munkába állt. Az a típus, aki bármihez is nyúlt, kreativitásával, szorgalmával és tehetségével valami szépet, értékeset és maradandót alkotott.  A magyar bencés rend majdnem minden akkori házában él: tanít, könyvtáros, nyelvészkedik, versel és gazdálkodik. /…/ Azt is mondhatnánk, hogy a reformkor szerzetesei között, mert életük keretei úgy kínálták a lehetőséget, több polihisztor is volt, s a kedves egyéniségű Szeder Fábián is ilyen sokoldalú és tevékeny szerzetestípus volt. “

1828-ban megindította az Uránia című folyóiratot, melynek hat éven át szerkesztője volt. „Célom az volt, hogy merjenek a fiatalok kezdeni, ezért többnyire mindenkinek elfogadom munkáit… “- írta Kazinczy Ferencnek, akivel, valamint a korabeli művészeti és tudományos élet nagyjaival intenzív levelezést folytatott.

Sokrétű tevékenysége közül megkülönböztetett figyelmet szentelt mind a a magyar nyelv tisztasága megőrzésének, mind a palócság kutatásának. Elgondolkodtató, és bizony ma is időszerű egyik feljegyzése: „Az olyan, aki anyai nyelvét nem tudja, nincs otthon hazájában, és olyannak látszik előttem lenni, mint a mesterséges hangokra tanított madár, mely természetes énekét elfelejti, és a nótáját hibásan vakogja. “

A Tudományos Gyűjteményben a palócokról publikált értekezéseit a kutatók a mai napig haszonnal forgatják.

fotó: Wikipedia