Az ismeretlen felfedezése, a rejtélyesnek tűnő kapcsolódási pontok átlátása és egy végtelenül bonyolult rendszer kiismerése. Jaj, de sokan szerettünk volna kutatók lenni! Kalandorok, szakemberek, akik a laboratóriumokból kiszabadulva bejárják a világot, hogy megértsék, miért és miként ápol vagy éppen pusztít mindannyiunk otthona, a Föld.

Ez egy csodálatos, de nem egyszerűen kivitelezhető cél, mely a legtöbbünk számára csupán álomszerű képsorozat marad, viszont mindig nagyon jó olyan valakivel beszélgetni, aki munkásságából adódóan az összes – sokszor gyermeteg – kérdésünket megválaszolja. Ezúttal a rimaszombati származású geológust, mineralógust, Farsang Istvánt kérdeztem. István a geológia szakot Skóciában, a St. Andrews-i Egyetemen végezte el, doktori tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen folytatta, jelenleg pedig a Genfi Egyetem posztdoktori kutatója.

Ha jól tudom, már tizenévesen elkezdett foglalkoztatni a geológia. Miért pont efelé fordultál, mi fogott meg ennyire benne?

Még óvodás voltam, amikor nagyon megtetszett egy ásványárus portékája. Édesapám, látván, hogy tetszenek az ásványok, felajánlotta, hogy vesz nekem egyet. Gondosan kiválasztottam hát egy ásványmintát, s ezzel az ásványok gyűjtésébe kezdtem. Nem csak vásároltam őket, hanem egyre gyakrabban kerestem fel helyi kőfejtőket is, aminek köszönhetően a geológiáról is sok mindent megtanultam.

Volt egy konkrét példaképed, aki motivált, hogy ebben a tudományágazatban próbálj szerencsét? Esetleg a környezet inspirált, ahol felnőttél?

Nagy szerencsém volt, hogy egy geológiailag rendkívül izgalmas térségben nőttem fel, Gömör és Nógrád határán, ahol szinte minden község közelében található egy-egy geológiai érdekesség, feltárás. Édesapám gyorsan felismerte az érdeklődésemet az ásványok, a geológia iránt és egy napon elvitt Gaál Lajoshoz, a környék geológiájának legjobb ismerőjéhez. Ezt a látogatást még sok másik követte. Középiskolásként a Selye János Gimnázium tanári kara mellett egyetemi tanárok segítették munkámat, a Comenius Egyetemről Daniel Ozdín, a Miskolci Egyetemről Szakáll Sándor, az ELTE-ről pedig Weiszburg Tamás.

Mikor döntötted el, hogy munkaként is ezzel szeretnél foglalkozni? Mindig kutató szellem voltál?

Iskolásként sok minden foglalkoztatott, szinte az összes természettudományi tantárgy. Rengeteg örömet okozott a felfedezés, érdeklődésemet a család is erősen támogatta. Tízedik születésnapomra például kaptam egy mikroszkópot, a következő heteket, hónapokat pedig mellette töltöttem rovarokat, növényi sejteket vizsgálva. Egy másik alkalommal egy teleszkópot kaptam, ezután sokáig főleg a bolygók és csillagok érdekeltek. Kedvenc tantárgyam a matematika volt. Úgy gondolom, hogy a problémamegoldó képesség, amelyre a matematika tanított, alapozta meg kutatói életpályámat. Éppen ezért nagyon hálás vagyok általános iskolás osztályfőnököm, Csúsz Ilona támogatásáért, aki rengeteg plusz órát áldozott diákjai versenyre való felkészítésére. Végső választásom a geológiára esett, de csak röviddel az egyetem megkezdése előtt.

Előfordult, hogy elbizonytalanodtál a szakmaválasztásodat illetően?

Igen, például amikor egy vizsgámra kihalt állatok szerveinek latin neveinek sokaságát kellett memorizálni. Magolni sosem szerettem, feladatokat megoldani, az összefüggéseket megérteni annál inkább.

Mesélj egy kicsit a tanulmányaidról! Egyértelmű volt, hogy külföldi egyetemet választasz majd? Miért pont az Egyesült Királyság felé vetted az irányt?

Nem volt az. Középiskolásként a Károly Egyetemre, a Comenius Egyetemre és az ELTE-re jelentkeztem. Egy szerencsés véletlennek köszönhetem, hogy az Egyesült Királyságban végeztem. Ez a véletlen a Sólyom Lászlóval való találkozás volt Békéscsabán. Röviddel ezután Elnök úr elhívott egy beszélgetésre Budapestre, majd egy ösztöndíjat ajánlott fel nekem, aminek köszönhetően kiutazhattam az Egyesült Királyságba.

Milyen volt a NASA-nak dolgozni? Mivel és hogyan bővítetted tudástáradat, milyen tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodtál?

A világ legjobb egyetemeinek és kutatóintézeteinek zöme az Egyesült Államokban található. Ennek megfelelően kemény kiképzés volt az ottani nyári gyakorlatom, és szakmailag nagyon sokat fejlődtem alatta. Rengeteg mindent megtanultam a meteoritokról, elsajátítottam mérési módszereket, bejártam számos NASA-s labort, a következő évben pedig visszatérhettem az Egyesült Államokba, ahol egy nemzetközi konferencián mutathattam be kutatási eredményeimet. A hétvégéken megannyi közös programban vettem részt az ösztöndíjas kollégákkal, volt, hogy salsa órákra mentünk, volt, hogy New Orleans-ba. Egy kivételes lehetőség volt belekóstolni a kutatói szakmába, megtapasztalni az amerikai életvitelt, világszemléletet és értékrendet.

Jelenleg a Genfi Egyetem posztdoktori kutatója vagy. Hogyan néznek ki a mindennapjaid? Jelenleg min dolgozol, mi a kutatásod témája?

Rengeteget dolgozom, általában napi 10-12 órát, sokszor a hétvégéken is. Az egyetemen töltött időm körülbelül egyharmadában kísérleteket, méréseket végzek a laboratóriumban. A másik harmadot adatok feldolgozásával és a szakcikkek írásával töltöm. A harmadik harmadban pedig minden más beletartozik, egyetemi bürokrácia, tanítás, terepgyakorlatok, konferenciák. Mostanában az foglalkoztat, hogy a kén milyen vegyületek formájában van jelen a magmákban. A magmás folyadékokban jelenlévő kén ugyanis kötéseket képes létrehozni az arannyal, a platinával és más fémekkel, melyeket aztán a földfelszín közelébe szállít. A kén ezért kulcsfontosságú szerepet tölt be a különböző érctelepek létrejöttében, melyeket aztán fém tartalmukért bányászunk.

A munkádból kifolyólag majdnem mindig úton vagy. Melyik ország fogott meg leginkább, ha geológus/mineralógus szemmel tekintesz rá?

Kevés ország olyan gazdag ásványokban és ásványi nyersanyagokban, mint a Dél-afrikai Köztársaság. Egy héten belül látni a Cullinan gyémántbányát, melyből az eddig megtalált legnagyobb gyémánt származik, a Bushveld komplexum arany és platina bányáit és a Tswaing meteoritkrátert egy hatalmas élmény volt.

Vannak a geológiának kiaknázatlan területei? Fontos lesz még ez a tudományágazat?

Évről évre nő a kereslet a stratégiai nyersanyagok, mint például a réz iránt, melyek nagyon gyakran nélkülözhetetlenek a zöld technológiák, például az elektromos autók gyártásához. Bár ezek egy jelentős hányadát már újrahasznosítjuk, az újrahasznosított mennyiség egyelőre nem elégíti ki és még sokáig nem is fogja kielégíteni a keresletet.

Milyen szakmai terveid vannak a jövőre tekintve? Mi a legfőbb célod?

Szeretnék egyetemen maradni, kutatni, tanítani, s a lehető legtöbbet megtudni bolygónk mélyének működéséről.

S így a végére megkérdezném, te hogyan jellemeznéd a geológiát? Mit jelent számodra?

A Föld az otthonunk, ami biztosítja a túlélésünket a Naprendszer, az univerzum igencsak barátságtalan környezetében. Az élethez nélkülözhetetlen elemekkel, vegyületekkel lát minket el, ugyanakkor szinte percek alatt képes százezreinkkel végezni egy-egy geológiai katasztrófa során. Számomra megtiszteltetés, hogy egy ilyen komplex rendszert, a közös otthonunkat tanulmányozhatom.

fotó: Farsang István