Czibor Ilonka néni, kinek verseit a Szabad Újság oldalán is olvashatják, tegnap örökre lehunyta szemeit, hazatért. Emlékezzünk rá verseivel, hiszen azok által örökké él. Hitével példát mutatott rengeteg embernek. Számtalanszor hangoztatta, hogy ne térjünk le Isten útjáról, mert jobb utat nem találunk. Nélküle kicsit üresebb lesz a világ, és a bősi kastély is. Nyugodjon békében, emléke legyen áldott! Következzék egy vers tőle:

Czibor Ilona – Bebocsátást kér kóbor szívem

A földi létünk véges, mindenkinél egyszer véget ér,

Ég, mint a kétvégű gyertya, közeleg, mint a forgószél.

Az Úr Jézus szívről szívre jár, megkeresi mindazt, aki elveszett,

Csendben teszi a sok csodát, tisztogatja a bűntől szennyezett lelkeket.

A befogadott Szentléleknek belsőnk mélyén építsünk katedrálist,

Onnan sugároznak, szállnak az örök Atyához fohászaink, imáink.

Emeljük a pártfogónkat, vigasztalónkat lelkünk szépséges oltárára,

Az élet útján haladva figyeljünk a mennyeiek sugallatára, szavára.

Ha már az Úristennel megtettük a megtéréshez vezető lépteket,

Hit, remény, szeretet szent tüze lobbantsa lángra szíveinket.

Ahol már a bűnbánat könnyei folynak, felcsillan az Evangélium fénye,

És mi átadjuk bűneinket az Úrnak új, örök életért cserébe.

Az életadó lélek az az erő, amely átvilágít a megráncosodott arcokon,

Fényesíti a meghomályosodott szemeket, melyeket megtört a fájdalom.

Ha megtanulnánk így élni, nem kéne félnünk, hogy jön a sötétség, jön az éjjel,

Éltünk, elmúlásunk, örökkévalóságunk borítva lenne ékességgel, sok szép erénnyel.

Sok volt a gyom, életünk kertje nem volt tele illatos virággal,

Lejárt az idő, közeleg az igaz személyes találkozás a Feltámadott Úrral.

Átlátszó kéz, pár szál haj, beesett, fogatlan arc,

Arról árulkodnak, hogy az élet fátyla lehull, közel a túlsó part.

Mi van a vizek után? Ennyi volt az élet és nincs tovább?

Értelmetlen volt a sok munka, fáradság?

Hite megmarad, kinek szíve Jézus Krisztussal van tele,

Úgy érzi, oly nagyon keveset tett szerető szíve.

Nem eléggé simogatott, nem elégszer tört kenyeret segítő két keze.

A földi élet csupán felvételi vizsga odafel,

Vajon átment, megfelelt vagy üres kézzel megy innen el?

Drága Uram, Mesterem, ha tetteink nem is oly nagyok,

Mi tudjuk, hogy te mentél helyettünk a keresztúton,

Te adtad értünk életedet a véres Golgotán,

Hogy megnyisd előttünk a mennyek kapuját.

Készen állok! Segítségedre, bocsánatodra, irgalmadra vágyom,

És szívem minden hálájával Uram, néked áldozom.

Mély alázattal, könyörögve kér bebocsátást kóbor szívem,

Már megmostuk ruhánkat a bárány vérében,

Reménykedve tisztább, szebb, igazságosabb jövőben,

Hogy egészen összefonódhassunk veled szent szövetségben.

Kérlek, küldd el értünk követedet, a halál angyalát,

Hogy hódoló imánkkal színről színre köszönthessük az ég és föld Urát.