Isten igéje

Isten igéje az a valóság, amely a szent könyveket élővé és éltetővé teszi. Vagyis a Szentírás nemcsak valami, hanem sokkal inkább Valaki: Isten Igéje, személyesen Jézus Krisztus.

Tagadhatatlan, hogy fontos számunkra a Szentírás, de Isten Igéje még fontosabb. Ha a Bibliából kihagynánk Isten „éltető Igéjét”, akkor csupán csak egy könyvgyűjtemény maradna, mondanivalója belezárulna a múltba. Ha viszont megélve megvalljuk, hogy Jézus Krisztus benne van a Bibliában, akkor a Szentírás itt és most szólít meg bennünket. Velünk történik.

Nagyszerű dolog, hogy van Bibliánk, de maga az Úr Jézus nem az írásbeli igehirdetésre szólította fel tanítványait, hanem a szóbeli hirdetésre. Szentírás nélkül úgy-ahogy megvolnánk, de Isten nélkül, az Úr Jézus nélkül nem lennénk meg. A Biblia végül is a szóbeli igehirdetés kiegészítésére, illetve a hatékonyság javítására született. Úgy az ószövetségi, mint az újszövetségi könyvek ezért is íródtak. Amikor ugyanis már kezdett megkopni az emlékezet, például a babiloni fogság nyomán, vagy az apostolok halála után, akkor kezdték leírni az egyes események istenélményét.

Párhuzamként azt is mondhatnánk, hogy amikor szorongatott helyzetbe kerülünk, nem könyvet várunk a másiktól, hanem néhány emberi szót. Mindemellett jó, hogy vannak könyveink, és jó, hogy vannak könyvtáraink, hiszen ott találhatóak az emberi tudás letéteményei, de a könyv önmagában nem elég.

Az emberi szellemiség csodálatos ajándéka, hogy a beszélt nyelvek írhatóvá váltak. Manapság mintegy hatezer nyelv és nyelvjárás van a világon, de ezeknek körülbelül csak a fele írható. Viszont ma már egyre kevesebb az olyan ember, aki ne tudna a másikkal valamilyen írásos formában is kommunikálni.

Az emberi beszéd valahogy hasonlít Isten igéjére is. Az Atya nem lesz kevesebb attól, hogy Fiában, Urunkban, Jézus Krisztusban kimondja önmagát. Sőt, Isten igéje kifejezetten újat teremt. Az ember sem lesz kevesebb attól, hogy beszélni kezd, sőt még gyarapszik is, hiszen kapcsolatokat épít. A legfőbb különbséget azonban abban van, hogy amíg Isten igéje tökéletes, addig az emberi beszéd töredékes, ami viszont állandóan javítható. Isten igéje pedig mindig élővé tehető, ha jól értelmezzük. Így fogunk gazdagodni a bibliai szövegeket olvasva, és így eszmélünk rá arra, hogy a bibliai történetek szereplője a mindenkori ember, mert a Szentírás nemcsak nekünk szól, de rólunk is.

Egy-egy történet, élmény, esemény, amíg csak egy teleírt papíron, könyvben, levélben van – csupán betűk sorozata. A szót ki kell mondani. Életre kell kelteni. Így lesz érthető, hallható, élhető.

Köszönet és hála azoknak, akik templomainkban vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre készek hallgatni és meghallgatni a leírt és a kimondott szót, sőt szívükben forgatva, el-elgondolkodnak róla, mint a Szűzanya, hogy tovább élve, tovább adják, éljék azoknak és azokkal, akiket ránk bízott a Gondviselés.

Fotó: pixabay