A jobbik rész formálódjon köztünk és bennünk…

A munka, a tempó, a rohanás, a henyélés, a lustálkodás, a nemtörődömség miliőjében jó, ha van bátorságunk a kinyilatkozatás fényében is látni és láttatni önmagunkat, elképzeléseinket, vágyainkat és álmainkat.

Egy alkalommal az Úr Jézus meglátogatta Lázárt és testvéreit, Mártát és Máriát (vö. Lk 10,38-42). Az ott történtek margójára Barsi Balázs atya többek között ezt írja: Nem Mária külső „életformáját” dicséri meg az Úr, hanem azt a belső döntését, irányulását, amely külsőleg is megmutatkozik. Ha Mária csak rajongásból, netán figyelemnek álcázott lustaságból ült volna oda Jézus lábához, biztosan nem mondta volna róla, hogy a jobbik részt választotta. És nem is Márta szorgoskodását kifogásolja, hiszen nem azt mondja neki, hogy azonnal hagyja abba a munkáját és üljön a lábához, mint Mária, hanem a munkához való hozzáállását akarja úgy megtisztítani, hogy az szemlélődéssé alakuljon.

Az Úr Jézus nem azért fedte meg Mártát, mert dolgozott, hanem mert nyugtalankodott, s ez nemcsak az imádságban, de a szeretetben is akadályozta. Mindnyájunknak ezer oka lehet, embertársunk javító szándékú megintésére, de vádolni őt az Úr előtt, abban lehet akár egy jókora önigazolás is, s a másik el nem fogadása, ami szívünk megosztottságát sejteti.

Természetesen, lehetnek feladataink és sok mindennel kell törődnünk, de ha azok nyugtalanító gonddá válnak és elhatolnak szívünk mélyéig, félő, hogy eltakarják előlünk az egyetlen szükségeset, az Isten országát, vagyis az élő kapcsolatot az élő Istennel. Aki nagyon beleveti magát a munkába, lehet, hogy csak menekül: önmagától, az emberi kapcsolatoktól, Istentől. De az is lehet, hogy aki az imádság címén elhanyagolja a munkát, aki nem magára Istenre, hanem csak a jó érzésre, az élményekre, a vigasztalásra vágyakozik, az még inkább becsapja önmagát.

Adja Isten, hogy életünkben meg tudjuk különböztetni a nem fontos dolgokat az igazán fontosaktól, a fontos dolgokat pedig az egyetlen szükségestől. Szentlelke segítsen, hogy munkánkon és imádságunkon túl önmagunkat is átadva Neki a szemlélődés útjára lépjünk, s így mindennapi munkánk, állapotbeli kötelességeink teljesítése által a megváltás, a világosság és a béke világa – a jobbik rész – formálódjon köztünk és bennünk.

Fotó: pixabay