Barsi Balázs atya írja, hogy aki az Egyházban hiteles megbízatás nélkül működik, az nem Krisztus evangéliumát, vagyis az igazságot hirdeti, hanem önmagát. De nemcsak a püspököknek, a papoknak, a diakónusoknak van megbízatásuk, hanem mindenkinek, aki elérte a keresztény nagykorúságot: szülőknek, hitoktatóknak, kántoroknak, egyházközségi tisztviselőknek és a keresztény média munkatársainak is.
A hiteles megbízatás azt jelenti, hogy beiktatódtunk a hiteles tanúk Ábrahámtól kezdődő, Jézus Krisztus által az apostolokban megújított és az utolsó napig tartók sorába, s így küldetésünkben jelen van az Egyház teljessége: a dicsőséges Egyház angyalaival és szentjeivel, a zarándokúton járó földi Egyház és a szenvedően tisztuló Egyház valamennyi tagjával. Szavainknak, tanúságtételünknek elsősorban ezért van ereje, s csak másodsorban saját igyekezetünk miatt.
Ezt a küldetésünket „szeplőtelenül” (vö. 1Tim 6,13-16) a saját erőnkből nem vagyunk képesek teljesíteni, hiszen mindnyájan hibákkal, gyarlóságokkal küszködünk, de igenis képesek vagyunk, ha közösségben maradunk azzal, Aki küld, s azokkal, akik küldetésünk teljesítésében mellettünk állnak. Ennek feltétele pedig a szüntelen megtérés, az állandó komoly és mindenfajta megalkuvással leszámoló bűnbánattartás.
A gyakori őszinte szentgyónás őriz meg minket bűntelennek, különben menthetetlenül kudarcot vallunk, és megbízatásunk teljesítése botrányba fullad. De az is szükséges, hogy a külvilág előtt is nyilvánvaló legyen a bűn iránti folytonos ellenmondásunk és ellenállásunk. Fontos, hogy aki Krisztus küldetésében jár, annak legyen jó a híre, és életvitele aranyfedezet legyen mindannak, amit hirdet.
Adja Isten, hogy Urunk Jézus tanítása jó földbe hulljon, és bőséges termést hozzon életünkben. Az Ő végtelen érdemei őrizzenek meg minket szeplőtelennek és feddhetetlennek, s ha valami okból mégis kikezdenék jó hírünket, megtépáznák becsületünket, mint ahogyan az Vele és számos szenttel is megtörtént, segítsen, hogy szent sebeibe elrejtőzve, szenvedésünket az Ő szenvedésével egyesítve felajánljuk testvéreinkért.
Így válunk mi magunk is, élő evangéliummá olyan mértékben, amennyire odaajándékozzuk magunkat, kilépve önmagunkból, alázatos, örömteli, buzgó apostolkodással, gazdag életünkkel visszatükrözzük az evangélium fényét és szépségét. Életutunkon buzdítson minket az a sok misszionárius, akik előttünk jártak. Vigyük Istenhez kortársaink szomjúságát, terjesszük az evangélium örömhírét! Ezáltal a mi életünk is – a fáradozások és a kudarcok ellenére – hihetetlenül szép lesz.
Fotó: pixabay