„Olyan Istenben, aki nem hall meg, nem fogad el, s nem válaszol egyetlen imámra sem, nem tudok hinni. Az olyan Isten azonban, aki minden ember vagy közösség valamennyi kérését teljesíti, gonosz Isten lenne – nem is Isten, hanem démon.” Az a George MacDonald írta ezt, aki keresztény létére valójában a modern fantasy-irodalom egyik megteremtője.

Gondoltál már arra, milyen nehéz lehet az Istennek? Azt a sok milliárdnyi kérést naponta összehangolni… Válogatni, szitálni. Összefésülni valahogy azt a megszámlálhatatlan és többnyire egymásnak teljesen ellentmondó könyörgést!

„Kegyetlennek” lenni: amikor ki kell dobni egy fohászt, bármilyen őszinte vagy heves is. Mert Ő már tudja, hogy nem szabad teljesíteni, hiszen a nyomán esetleg elszabadul a pokol. De legalábbis „drágább lesz a leves mint a hús…” Két ember, két csoport, két ország, két tábor imáját úgy moderálni, hogy megmaradjon a béke, de egyik se forduljon el tőle és pártoljon át a Sátánhoz. Adni azt a keveset, amit valaki kér, és nem keseregni azon, hogy hiszen Ő ezerszer többet szánt az illetőnek.

Gondoltál már valaha arra, hogy segíthetnél Neki?  Én – a legőszintébb pillanataimban – kénytelen vagyok elismerni, hogy egymagam is sokszor kérek olyan dolgokat Tőle, amik nagy valószínűséggel kioltanák egymást. Ugyanabban az imában! Segíteni kéne Neki egy kicsit… Előválogatást tartani. Selejtezőt a kéréseink között. Hulljon a férgese! Pusztuljon az önzőbb része, kukába a felesleggel! Válogassunk és döntsünk. Tényleg lehet, valóban érdemes egyszerre kérni a lottó ötöst meg a szerény és alázatos szívet?! A békés légkört a munkahelyen, meg a személyes karriert?! A kipihent és minden betegségnek ellenálló, boldog mosolyt a gyermekem arcán és az osztályelsőséget neki?!

Segítsünk már a Teremtőnek egy kicsit: csak a legjobbja jusson tovább, csak az arra érdemes vágyból váljék ima!

Fotó: pixabay