VI.

Jó ideje, talán pár éve is már annak, hogy bővítettem a napi imámat egy teljes mondattal. Igaz, rövidke mondat, de mégis… „Óvj meg, Uram, a tétova hittől!” – így hangzik az ominózus pár szó…

Nem tudom megmondani, honnan jött ez a kérés. Képtelen vagyok kötni bármilyen emlékhez vagy eseményhez, bárhogy töröm is rajta a fejem. Egyszerre csak úgy fölbukkant a semmiből, ahogy a kanyarból a Kedves. Még az is lehet, hogy tényleg fölülről jött… Talán az angyalok súgták.

Azóta is mondom. Mert egyre inkább úgy látom, a tétova hit talán még veszélyesebb, mint a hitetlenség. A tétova hit – csaló. A gazdáját is hamis reményekkel áltatja, meg a környezetét is átveri.

A tétova hit az, amelyik nem mer lépni addig, amíg nem tud valamit. Amelyik mindig, mindenben biztosra akar menni. Földeríteni a terepet, logisztizálni, tervet készíteni, s csak akkor hinni, amikor már „tiszta a levegő”.

A tétova hit nem mer hátradőlni. Először mindig maga mögé kell pillantania – nem egyszer, de százszor is. Nem egyszerűen óvatos: már-már gyáva. Meg kell győződnie róla, hogy mennyire veszélyes, amire készül. Vajon ott vannak-e a többiek? Vele van-e a többség? S ha ott vannak, ugyan, mit szólnak majd hozzá? Nem lesz-e ebből nagyobb baj?

A tétova hit csárdást táncol az igazsággal. Kettőt jobbra, kettőt balra. Az a biztos, abból nem lehet gond…

A tétova hit nem olyan, mint Péteré. Nem elsüllyed, ha lenéz: el sem indul a vízen. (Micsoda? Vízen?! Ki hallott még ilyet?)

A tétova hit nem boldog hit, mert nem bír felszabadult lenni. Csak előre megírt kottából képes játszani, mert improvizálni nincs mersze. S így az egyházban ugyan gyakran jó, meleg otthonra talál, de a hívők lelkében ritkán.

A tétova hit kicsit olyan, mint Radnóti azonos című ódája: annyit beszél, hogy kimarad a lényeg. „S még mindig nem tudom elmondani neked,/mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,/ óvó tekinteted érzem kezem felett.”

A tétova hit nem mer pocsékolni. Nem pazarol, csak őriz. Nem hordozóra van szüksége, hanem vitrinre.

Aztán… sokszor ott is marad. A vitrinben: rohadtan, avasan.

Fotó: pixabay