„K” – mint Kegyelem…

A kegyelem: nélküle minden mozdulatlan lenne, merev és valójában élettelen. A kegyelem láthatatlan, mégis ott van mindenben, ami él… Mert ha nincs kegyelem, az élet meg sem születik.

A kegyelem ott van mindennek a kezdetén. S ha az ember nem rázza le erővel, nem igyekszik szétszaggatni, tönkretenni, lenullázni és minden áron megszabadulni tőle, akkor a kegyelem fogja a kezünket és makacsul kísér. Eljön velünk bárhová, sőt, nem csak elvisz, de ÁT is visz. Minden akadályon és minden szakadékon. A legvégsőn is. Mert a kegyelem valójában Odaát lakik, ide csak kiruccant – az én kedvemért. A kegyelem túlvilági látogató, az Isten küldönce – mellettem.

A kegyelem nélkül mozdulatlan vagonok sora vagy. Bármennyire is igyekszel, bármennyire is akarsz, semmire sem vagy képes. A sok munka és a szakadatlan törekvés, kegyelem nélkül csak szemfényvesztés. A kegyelem a mozdony, ami képes mozgásba hozni mindent.

A kegyelem nélkül olyan vagy, mint a jól megrakott kályha: van benne tűzifa, gyújtós – még a huzat is jó. De a kegyelem az az aprócska láng, ami nélkül sosem lesz tűz, sosem lesz meleg, sosem lesz élet.

„K” – mint kegyelem. Dédelgesd a kegyelmet. A tegnapi Hálával, és azzal a bernanosi tudattal, hogy a végén semmi nem marad. Csak a kegyelem. Hogy minden kegyelem.

Fotó: pixabay