VII.

Nem kell mindig előre tervezni. Nem kell mindig kottából játszani. Nem kell az üres percektől rettegni, nem kell a csend elől  lármába menekülni. És nem kell a holnapot fölhordani a mai nap padlására, mert félni sem kell, hogy elfogy.

Nem szabad úgy elmúlni ennek a napnak, hogy több volt benne a holnapiból, mert akkor csak aggódás lesz a jelen és panasz a múlt. Ne a sötéttől félj, miközben világosság vesz körül.

És ne reménykedj ragyogásban, amíg benned sötétség van. Inkább  szívd magadba a mai nap fényét, és lelkiismeretfurdalás nélkül használd: ragyogj magad!

Nem kell folyton az órát nézned, a telefonra sem kell minduntalan rápillantanod – ez a legbiztosabb módja annak, hogy lekéss arról, ami: van. A szentek sem azért tették ki a koponyát az asztalukra, mert borzongani akartak. Csak figyelmeztették magukat: most érdemes öröklétet építeni. Mert most még lehet.

Dúdolj, ha tanácstalan vagy! Ne énekelj és ne hallgasd mások énekét sem: dúdolj. Hagyd, hogy elringasson a perc. Ágyazz meg magadnak jól, kényelmesen a most-ban, hogy nagy nyújtózkodással, jóleső várakozással bújj ki belőle, ha felkel a holnap.

Nem a tervekben kell élni, hanem az életben kell tervezni, és a tervezést is élvezni. Aztán nem kell kétségbeesni, amikor a holnap átírja a mai tervet. Hidd el, az  is a terv része volt. Az eredeti tervé, csak te nem tudtál róla… Így a jobb.

Fotó: pixabay