„Nincs szeretet utálat nélkül, élet halál nélkül, vagy nyár tél nélkül. Hitlert, de Teréz anyát is megtalálhatja magában mindenki” – írja a Kassa városában született, magyar származású világhírű pszichológus és szerző, holokauszt-túlélő Edith Eger.

A világ tele van sokféle emberrel. Többféle jellemmel, nézettel, és sajnos, mindenféle mértékű rosszindulattal. Az utálat egy olyan érzelem, mely sokakat foglyul ejt, de van egy kiváltságos csoport, akik rájönnek, hogy az utálat valójában nem számít.

Az emberek gyakran utálnak olyanokat, akiket nem ismernek igazán. Mert talán csak hallottak róluk, vagy talán egyszerűen féltékenyek rájuk. Ez az utálat azonban sokszor nem más, mint egy „belső harc” kivetítése. Az ilyen emberek gyakran küzdenek saját bizonytalanságukkal, és ezt vetítik ki másokra.

Néhányan azért küzdenek, hogy elkerüljék az utálatot, s ezáltal hízelegjenek azoknak, akik rosszat mondanak róluk. De ezzel csak még jobban megalázkodnak, és csak nevetnek rajtuk.

Mi a teendő ilyen emberekkel szemben, akik ok nélkül utálnak? Egyszerű: nevetni. Valami nincs rendben azokkal az emberekkel, akik ok nélkül táplálnak utálatot. Nem lehet mindenkinek megfelelni. Mindig lesznek irigyek. Ha számon kérjük az adott illetőt, hogy miért utál bennünket, gyakran nem is tud mit válaszolni. Szemtől-szemben az ilyen érzést gyakran nehéz „felvállalni”.

Az igazi erő abban rejlik, hogy megengedjük magunknak, hogy ne foglalkozzunk az olyan negatív energiákkal, melyek csak súlyosbítják az életünket. Hagyjuk, hogy az utálat menjen el mellettünk. Ne engedjük, hogy mások negatív indulatai elnyomjanak minket. Legyünk büszkék arra, hogy képesek vagyunk felülkerekedni az utálaton, és ragaszkodjunk az igazi értékekhez és az önbecsüléshez.

Ne felejtsük el: az utálat csak egy árnyék az életünkben, és nem kell hagynunk, hogy árnyékként uralkodjon rajtunk.

Fotó: pixabay