Idézet a Kútfejek című magyar filmből (kissé gagyi, de két olyan fantasztikus színészünk – Kaszás Attila és Selmeczi Roland – is játszik benne, akik fiatalon hagyták itt az árnyékvilágot): „Az életben bármi megtörténhet, és az a csodálatos, hogy az a bármi meg is történik!” A bármi egy rendkívül tág fogalom. Szerintem olyan, mint egy erős ék vagy egy nagy teljesítményű autóemelő: szakadékokat tud vágni anyagba és fantáziába egyaránt. Vegyünk példaként egy regénybeli „bármit”. Adott egy tudományos pályára készülő ifjú hölgy, valamint két testvére. Az egyik csillagközi felfedezésről álmodozik, a másik táncművészetért lelkesedik. Ülnek Isten tiszta ege alatt, bámulják a csillagfényt, és egyszer csak észrevesznek egy szupernóvaként felragyogó kozmikus jelenséget, mely egyre csak növekszik. Vele nő a feszültség és a holnapba vetett hit bizonytalansága (ízelítő a Felfalt kozmosz című műből). Nos, mit szólnak? Eléggé „bármi” ez a „bármi”, ami csodálatos, ha megtörténik?

Mindig is szerettem az erős belépőket, bár tény, hogy utána igencsak meg van lőve az ember. Mert át kéne kötni. Ügyesen meg frappánsan. Igen ám, de a „bármiből” és a szupernóvából eléggé nehéz hirtelen megérkezni és eszmélni a komáromi Szinnyei József Könyvtárban. Bár, ahogy vesszük. Ez a könyvtár ugyanis olyan programot hirdetett meg, amelyik a legszélesebb köröknek is érdekessé válhat. Legyen szó romantikáról, művészetekről, zenéről, társadalmi problémákról vagy éppen a tudományos-fantasztikum világáról. Popkult II. – irány a sci-fi!

Fel a kezekkel! – kinek mond valamit Markovics Botond neve? 1975-ben született, 49 éves, de belőtt séróval 32-nek néz ki. Vagy legyen 33, mert az a Krisztusi kor, emiatt pedig kellően misztikus. Mert ez a szó tulajdonképpen jellemzi az úriembert. Ja, le lehet tenni a kezeket, kedves Selye egyetemisták, hát persze, hogy tudjátok, kiről van szó. Előadást tartott az intézményben, felfedve, hogy ő bizony sci-fi műfajban immáron elismert regényíró. Ha jól emlékszem, azt boncolgatta, mitől lesz tudományos egy ilyen regény, és hogyan formálhatja a sci-fi a jövőt. Mert hogy formálja, az egészen bizonyos! Elég csak megnézni az éppen trendi, legújabb termékek (legyen az kézzel fogható vagy virtuális) listáját. Ezen a téren nem a sci-fi írói táplálkoznak a körülöttük lévő világból, hanem a világ merít az ő fantáziájukból. Markovics Botond állítja, hogy a sci-fi többet ér, mint száz tudományos publikáció, mert közelebb hozza az emberhez a jövőt.

De térjünk vissza a Szinnyeibe. A könyvtárba, ahol bármi megtörténhet. Sorozatban másodszor tölti meg az előadó széksorait a népszerű kultúrára éhes közönség. A beszélgetőpartner, egyben faggatózó ismét Keserű József tanár úr: látszik rajta, élvezi e szerepét. A közönség pedig őt (is) élvezi, mert felkészült és remek a humora. Ráadásul szereti a Csillagok háborúját.

Markovics Botond pedig készségesen válaszol a feltett kérdésekre. Elmondja, hogy a rendszerváltozást követően az olvasóközönség szinte zabálta az angolszász neveken írókat, így ő is beállt a sorba, álneve Brandon Hackett lett. Majd idővel megszabadult tőle, mert írói antológiákban már kevésbé mutatott jól, mint a valós, magyar neve. Elmondja, hogy műveiben a tudomány, annak kérdésfelvetései és a rá adott válaszok körülbelül ugyanolyan fontosak, mint a karakterek és maga a sztori.

Mégis sci-fi, tehát találkozunk a regényekben fantasztikus találmányokkal. Az időutazásnak a társadalmi hatásait, akár veszélyeit vizsgálja. Aztán megalkotja a digitális tudatot, mely bármilyen testbe beültethető. Markovics nyomtatott testekről ír, majd felveti a jogi kérdést: vajon híresség testébe is bekerülhet-e bárki újratöltött tudata? Keserű tanár úr felvetésére úgy reagál az író, hogy a saját (néha talán agyament, valóságtól mindenképp elrugaszkodott) fantasztikus találmányait kipróbálná, hiszen azért alkot épp ebben a műfajban, mivel érdekli a beláthatatlan jövő.

„Csak éppen nem az elsők között! Biztos nem lennék a saját elképzeléseim úttörője. Inkább megvárnám, mások hogyan élték meg. Majd amikor már a tudomány felkészül rá, elfogadott lesz, akkor következem én a sorban”

– közli Markovics Botond nevetve. Hozzáteszi, regényeiből nem tudja, talán nem is akarja kihagyni az emberközpontúságot, bármennyire tudományos-fantasztikus is a zsáner. Jelen nélkül pedig képtelen lenne a jövőnek szóló sci-fit írni.

fotó: a szerző