Húsvétra készülve az evangélium történeteiben kétféle előkészület zajlik egymással párhuzamosan: az Úr Jézus elfogatásának és perének előkészítése, ahol diadalt ül az emberi gonoszság, illetve az utolsó vacsoráé, ahol az Úr Jézus szeretetének legnagyobb jelét készül adni. De e kétféle készület végső soron ugyanabba az irányba, a Kereszt felé mutat, arra az eseményre, amely emberi oldalról kivégzés, gyilkosság, az Úr Jézus felől nézve azonban az emberiség bűneiért felajánlott engesztelő áldozat.

 Kicsiben és nagyban ez látható, tapasztalható szinte mindenütt a világban. A szepsi Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonában is, ahol Nagyszerdán délelőtt igeliturgia keretében kiszolgáltatása került a bűnbánat és az eucharisztia szentsége.

A kétfajta előkészületnek mindenhol megvannak a külső és belső mozzanatai, amelyek közül fontosabbak a belsők, azok, amelyek a szívek mélyén születnek. Az Úr Jézus ellenfelei szívének gondolatait az irigység, féltékenység, szűkkeblűség, keményszívűség, harag, gyűlölet és megátalkodottság irányította, az Úr Jézus szívében viszont egyszerre van fájdalom és öröm.

Fájdalom, mert el kell hagynia ezt a világot, s azokat, akiket szeretett. Fájdalom, mert még előbb ezek el fogják hagyni őt. Fájdalom az emberi gonoszság és a bűn miatt, amely mint zúgó örvény készül elnyelni Őt. Fájdalom, amely a vajúdó asszony fájdalmaihoz hasonlatos, de amelyet felvált az öröm, mert ember születik a világra.

De öröm azért is, mert az Úr Jézus az Atya akaratához mindvégig hűséges maradt. Öröm, mert együtt lehet azokkal, akik kitartottak mellette, s átadhatja nekik legnagyobb ajándékát, amelyet most még nem értenek ugyan, de elfogadják és átveszik, s majd később meg is értik. Öröm, mert bár küldetése látszólag kudarcot vallott, ezen az estén titokzatos, minden emberi elképzelést messze felülmúló módon kinyilatkoztathatja azt, amiért e világra jött.

Köszönet és hála Urunk Jézus életpéldájáért és életáldozatáért, hogy még mielőtt szenvedni indult volna és meghalt volna értünk a Kereszten, asztalhoz ült tanítványaival, hogy szeretetének végső kinyilatkoztatását adja.

Köszönet és hála, hogy ebből az egyetlen vacsorából azóta is él a világ, s megszületik a mennyország, az a menyegzős lakoma, amelynek asztalához a bennlakók és azalkalmazottak is meghívást kaptak Urunk Jézus Krisztus kiomló Vére árán.

Adja Isten, hogy senki közülünk hitvány módon el ne áruljuk a Mestert és egymást, és továbbra is a szent misztériumokban részesedve az öregség, a betegség, az elhagyatottság, a meg nem értés, a félreállítás, a kitaszítottság ellenére és mindezek közepette hűséges tanúi legyünk és maradjunk a világban.

Fotó: A szerző archívumából