Királyaink sorában alig találunk valakit, akinek törvényes házasságán kívül is ne született volna gyermeke. Persze ne felejtsük el, hogy nem mindent jegyeztek fel a krónikások, így nem látunk bele a múltba teljesen. Ezért aztán uralkodóink életéből is annyit tudunk, amit megörökítettek az akkori írástudók.

Ebben a történetben első Anjou uralkodónkhoz, Károly Róberthez nyúlunk vissza, bár a történészek szerint a helyes megnevezés I. Károly lenne. Akárhogyan nevezzük is, ennek a királyunknak nem volt irigylésre méltó sorsa, ugyanis még kisgyerekként egyszerűen elküldték Nápolyból, hogy menjen Magyarországra, hiszen őt illeti a trón. Ekkor még élt III. András, az utolsó Árpád-házi uralkodónk. Végül sok viszontagság és sok szerencse segítségével fejére kerülhetett Szent István koronája.

Egy királynak az is fontos feladata volt az ország védelme és gyarapítása mellett, hogy utódokat biztosítson, ezért nagyon ritka az olyan uralkodó, aki ne kötött volna házasságot. A magyar történelemben nincs is ilyen. Károly Róbert királyunk ebben sem volt nagyon szerencsés, ugyanis 4 alkalommal nősült meg, feleségei korán elhaláloztak, és nem születettek gyermekek.

Végül az utolsó nejétől, Piast Erzsébettől lettek utódai, köztük a híres lovagkirály, akit Nagy Lajosként tartunk számon. Mindeközben azonban 1317 körül Károly Róbert király az országot járva Csepel-szigetén egy szép kun leányba is beleszeretett, és ennek a szerelemnek a gyümölcse lett Kálmán, a törvénytelen királyfi.

Azért gondolom, hogy nem a király futó kalandjáról lehetett szó, mert a krónikások még egy leányt is számon tartanak ebből a kapcsolatból. Természetesen szó sem lehetett róla, hogy a kisfiú trónörökösnek számítson, de egyáltalán nem feledkezett meg róla az édesapja. Egyházi pályára lépett, tanult, először esztergomi nagyprépost lett, majd 1337-től 1375-ben bekövetkezett haláláig győri püspök.

Fotó: wikipédia