Sok jó ember kis helyen is elfér! Főleg, ha ugyanaz a céljuk: szórakozni! Miután letudták a nyolc óra munkát, a pihenés meg még várhat. Ilyenkor a sok jó ember programot keres. Lehetőleg olyat, ahol büntetlenül ki lehet engedni a napközben, hét közben felgyülemlett feszültséget. Ahol jól oda lehet csapni a talpat meg a tenyeret is. Meg lehetőleg mindenki vidám. Szól a zene, és nem nézik ki az embert, ha táncra perdül. Sőt! Ahol nem vizslatják árgus szemekkel, mit csinál, hogyan, és miért pont úgy?

Van ilyen hely, nem is egy. De én most mégis egyetlenegyről számolok be. Egy olyan klubról, ami hétköznap helyi diákok központjává lett. A diákok hétvégén sem maradnak el, csak kiegészülnek pár évvel idősebb generációkkal is. Az asztalok átkerülnek a szomszédos helyiségbe, a padok a falak mellé.

Naná: kell a hely! Mert pedáns rendben, hagyományos berendezkedés mellett nem lehet táncházat tartani, kérem! Főleg nem olyat, ahol körtánc járja, gyorsan, egyre növekvő tempóban. Ahol a táncvezető egyre nagyobb teret kíván bejárni, magával húzva a szinte már önkívületbe első táncosokat.

Most már felfedem a helyet és a táncot magát is. A helyszín tehát Komárom, azon belül az Európa udvar, még jobban leszűkítve a Borozó. Ilyen egyszerű, klasszikus neve van, pedig ott állandóan zajlik az élet. Egymásnak adják a kilincset a zenészek, táncosok, előadók. A közönség sokszor ugyanaz, de nem lehet pontosan tudni. Ugyanis évszaktól függetlenül sokan kiszorulnak Isten nyílt ege alá, mert bent már fél lábon ácsorgási hely sem marad. A kint lévőket meg nehéz arcről megjegyezni.

A tánc pedig, biztosan kitalálták már: néptánc, annak is egyik legkedveltebb csoportos fajtája, a moldvai. Magamat eléggé falábúnak tartom, ám ezt a táncrendet még nekem is sikerült elsajátítanom. Ez remek ajánlás azoknak, akik eddig féltek a néptánctól úgy egészében. Moldvaival kell kezdeni, ezután már egy-kettőre kialakul a szerelem.

S a moldvai táncházhoz a Borozóban természetesen a Hárompatak zenekar szolgáltatja a pattogós talpalávalót. Moldvai és gyimesi csángó népzenét játszanak, idestova már 17 éve. Ha rájuk néz az ember nem is érti: tán gyerekekként kezdték? Mivel olyan fiatal arcuk van! Vagy pedig a népzene és a néptánc fiatalít! Érdemes lenne utánanézni.

A zenekar célja, hogy értékálló, örömet és kikapcsolódást nyújtó kedvtelést közvetítsenek közönségük felé. Tagjaik: Angyal Réka és Balázs Lilla, mindketten énekesek és a moldvai táncházak táncvezetői, Pok Attila, aki furulyán játszik, Illés Gábor, hangszerei a furulya és a koboz, valamint Takács Zoltán, a dobos.

S hogy miért jó moldvait táncolni a Borozóban? Mert kiváló a hangulat! Jó a sör meg a bor, ez utóbbi talán a legolcsóbb a városban. És nem mellékesen a tánc az egyik szeretetnyelv, és a táncházak alkalmával egészen biztosan értő fülekre és szívekre talál mindenki. És mert a tánc egyben sport is, a moldvai pedig kitűnő edzésforma, másnap garantált izomlázzal! Ha pedig van a közelben egy szökőkút, még jobb lesz a buli!

fotó: a szerző